Ismét lehetőség nyílik a Judit Virág Galéria aukciós kiállításának látogatóinak, hogy megtekintsék a magyar festészet néhány legfontosabb alkotójának műveit május 12-ig. A tekintélyes budapesti galéria falait a 75. tavaszi aukció és a 14. háború utáni és kortárs művek aukciójának anyaga díszíti.
A Magyar Nemzet szerint a kiállításon olyan művészek alkotásai láthatók, mint József Rippl-Rónai (1861-1927), Béla Kondor (1931-1972), Jenő Gábor (1893-1968), Keserü Ilona (1933-) és Bak Imre (1939-2022). Egy művészettörténeti kaland szellemében, itt van három lenyűgöző festmény háttértörténete, hogy hangolódjon a kiállításra.
Béla Kondor: Két fej (Modellrepülőt vezet)
Béla Kondor 1950 és 1956 között tanult a Képzőművészeti Egyetemen, egy olyan időszakban, amely a magyar művészettörténetben az 1950-es évekkel és a szocialista realizmussal függ össze. Diplomamunkája, a Dózsa-sorozat, jelentős hatást gyakorolt: nemcsak művésztársai, hanem a kritikusok is felfigyeltek rá. Pályafutása során gyakran szembesült a hivatalos művészeti politika diktátumaival. Elbeszélő művészete, amely a múlt nagy hagyományaihoz kapcsolódik, nem illeszkedett az avantgárdhoz.
Formailag a „Két fej” (1958) két jól meghatározott, egyértelműen Kondori képi típust képvisel, amelyben az alkotó magabiztosan ötvözi formai, eszköztári és szimbolikus könyvtárának elemeit különböző művészeti hagyományokkal, amelyek az egész mű kulcselemeivé váltak.
József Rippl-Rónai: Dupla Önarckép
A gyógyszerész-ből festő zseni, aki gyakran vett részt a galéria aukcióin és kiállításain, 1887 márciusában Párizsba ment, karrierje elején jelentős kitérővel Münchenben. Ott találkozott Munkácsy Mihállyal (1844-1900), aki asszisztensének vette fel. Három évig másolta a mester festményeit az amerikai művészpiac számára. Azonban szakmai elválásuk után, 1892-ben született meg egyik jelentős műve, a „Nő madárral” (kiállítva a Magyar Nemzeti Galériában), amely tanúbizonyságot tesz az őt jellemező kifejezőerőről, sajátos színkultúráról, forma-biztonságról és egyediségről, amely jellemző volt párizsi ‘színredukciós’ vagy ‘fekete’ korszakára 1889-től 1901-ig. Számos portré tanúskodik képességeiről, amelyek egyedülállóak a magyar festészet történet