Home Politika Miért nem foglalkozik a zsűri az NHS lemaradási tervével?

Miért nem foglalkozik a zsűri az NHS lemaradási tervével?

38
0

Az NHS lemaradásának kezelése a kormány hat kulcsfontosságú küldetésének egyike – és most Sir Keir Starmer miniszterelnök azt mondja, hogy megvan a terve annak megszüntetésére.

De ami figyelemre méltó ebből az újévi várólista bejelentésből, az az, hogy a minisztereknek milyen kevés kart kell meghúzniuk.

Ennek a tervnek a nagy része az Angliában már folyamatban lévő munkára épít – és megvannak az okai annak, hogy ezeknek a politikáknak eddig csak korlátozott hatása volt.

Több sebészeti és diagnosztikai központot ígérnek a közösségben – ez egy olyan hálózatra épül, amelyet a világjárvány előtt kezdtek kiépíteni.

Több ellátást tesznek lehetővé a kórházakon kívül, és a kormány nem csak többet szeretne, hanem hosszabb nyitvatartást is. De természetesen a legfontosabb korlátozó tényező az, hogy rendelkezésre álljon a kezelés elvégzéséhez szükséges személyzet – erre mutat rá a Brit Orvosi Szövetség.

Sir Keir azt is szeretné megkönnyíteni a betegek számára, hogy eldönthessék, hová menjenek kezelésre – az ötlet az, hogy ez lehetővé teszi számukra, hogy bevásárolhassanak, és ott menjenek, ahol a legrövidebb a várólisták.

Ez a politika még régebbre nyúlik vissza, mivel a Blair-kormány vezette be, majd a toryk támogatták, amikor hatalmon voltak. Ennek ellenére csak a betegek körülbelül egynegyede számol be arról, hogy választási lehetőséget kínálnak. És még ha ez megváltozna is, továbbra is kérdéses, hogy hány beteg lesz hajlandó utazni, hogy máshol kapjon kezelést.

Egy másik kezdeményezés, amelyet több mint két évtizede folytatnak, hogy a független szektort könnyítsen az NHS-en. A magánszektor azt állítja, hogy kapacitása 30%-kal több NHS-beteg fogadására képes, mint jelenleg.

Ez a politika azonban költségekkel jár – a magánszektor hajlamos csak a legegyszerűbb eljárásokat vállalni, amelyek megfoszthatják az NHS kórházait a létfontosságú bevételtől, valamint az orvosokat és nővéreket a létfontosságú képzési lehetőségektől.

Ez nem azt jelenti, hogy a lemaradás nem csökken. Meglepő lenne, ha a következő hónapokban nem kezdene zuhanni – a legtöbb előrejelzés idén tavasszal jelölte meg a fordulópontot.

De a végső cél, hogy az NHS a parlament végére visszaállítsa a 18 hetes célt, továbbra is nagy kérdés marad.

Ez azt jelentené, hogy a betegek 92%-át 18 héten belül látják – ez 2015 óta nem sikerült. Jelenleg kevesebb mint 60%-uk van.

A Blair-kormány nagy lépéseket tett a 2000-es évek elején, de ezt az NHS költségvetésének jelentős – az infláción felüli 6-7%-os – emelése támasztotta alá.

Ilyen mértékű növekedés az államháztartás helyzetét tekintve nagyon valószínűtlennek tűnik – bár tavaszig várnunk kell a kiadások felülvizsgálatára, hogy megtudjuk, milyen költségvetést különítenek el az NHS számára a következő években.

Egy másik aggodalomra ad okot, amelyet egyesek hangoztatnak, hogy a várólistákra fektetett nagy hangsúly mellett fennáll annak a veszélye, hogy más területeket is elhanyagolnak, mivel az egészségügyi vezetők figyelmük nagy részét erre összpontosítják.

„A 18 hetes célt nem szabad az NHS helyzetének egyetlen mércéjének tekinteni” – mondja Sarah Woolnough, a King’s Fund agytröszt vezetője. „Egyenlőre fontos az emberek számára, hogy mennyi ideig várnak háziorvosi rendelésre vagy mentőautóra, mentálhigiénés és egyéb szolgáltatásokra.”

Röviden: minden előrelépés, ami a várólistán történik, könnyen elveszhet, ha máshol letörnek a kerekek.