A fagyos hőmérséklet, a vékony légkör és a felszíni víz hiánya ellenére a tudósok úgy vélik, hogy a Mars egyszer képes lehetett volna támogatni az életet. Senki sem tudja, vajon az élet valaha is fejlődött -e ott (bár most szinte biztosan semmi nem él), de annak kiderítése, hogy a szomszédos bolygónk valaha a mikrobiális életet fogadta -e a csillagászat egyik legnagyobb kérdése. A tudósok most egy lépéssel közelebb állnak a kérdés megválaszolásához.
A NASA Curiosity Rover felfedezte a legnagyobb szerves vegyületeket, amelyeket valaha találtak a Marson, ami azt sugallja, hogy a fejlődés feltételei a bolygó milliárd éve jelen lehetnek. A szerves vegyületek nem feltétlenül mutatják az életet, de ezek az építőelemek, ezért ezeket a vegyületeket ilyen nagy és jól fejlett állapotban találja meg, alátámasztja azt az elképzelést, hogy az élet lehet az ott fejlődés.
Az azonosított vegyületeket dekánnak, beavatkozásnak és dodekánnak nevezzük, és szénatomokból és hidrogénatomokból állnak. Úgy gondolják, hogy a zsírsavak fragmentumai, amelyek építőeleme a Föld életének.
Kérjük, engedélyezze a JavaScript -t a tartalom megtekintéséhez
A kíváncsiság korábban felfedezte a Mars -on végzett kis szerves molekulákat, de ezek a nemrégiben talált vegyületek nagyobbak, és a kémiára szükség lenne egy fejlettebb állapot elérésére. A megállapítás jó hír a potenciális életvadászok számára is, mivel ez azt mutatja, hogy az élet mutatói még milliárd év után is lehetnek.
„Tanulmányunk bizonyítja, hogy még ma is a Mars mintáinak elemzésével kimutathatjuk a múltbeli élet kémiai aláírásait, ha ez létezik a Marson is” – magyarázta Caroline Freissinet vezető kutatója, a francia tudományos kutatási központ.
A kíváncsiság azt is bizonyítékot talált arra, hogy folyékony víz volt jelen ugyanabban a régióban, ahol a vegyületeket találták, a Yellowknife -öbölnek. A területről vett minták, amelyek ősi tóágynak tűntek, megmutatta a vízben kialakuló agyag ásványok jelenlétét, ami azt jelenti, hogy valószínűleg ott volt rengeteg víz. Vannak olyan kén jelei is, amelyek elősegítik a szerves molekulák, nitrátok és metán megőrzését, amelyek a Földön társíthatók az élő dolgokkal (bár más forrásokból is származhat).
“Bizonyítékok vannak arra, hogy a Gale-kráterben több millió éven át folyékony víz létezett, és valószínűleg sokkal hosszabb ideig, ami azt jelenti, hogy elegendő idő volt az életképző kémia, hogy megtörténjen ezekben a kráter-tó környezetben a Marson”-mondta Daniel Glavin, a NASA Goddard űrrepülési központjának kutatója.
A kutatást a Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában teszik közzé.
