Összeomló élelmiszerárak: A hosszú távú megoldás
2024 -ben Bola Ahmed Tinubu elnök vámmentességet adott a kulcsfontosságú élelmiszerek, például a rizs, a kukorica, a búza, a cirok és mások behozatalára. Ennek a döntésnek az a célja, hogy a szárnyaló élelmiszerárakat kezelje, és valóban az élelmiszerek árainak jelentős csökkenéséhez vezetett.
2025. május 15 -én a BUA Group elnöke, Abdul Samad Rabiu bejelentette, hogy vállalata fokozza az erőfeszítéseket a rizs és más alapvető áruk árainak további csökkentése érdekében. Noha ez a gesztus hazafiasnak és dicséretesnek tűnhet, kritikus kérdéseket vet fel: Abdul Samad gazda? Nem kellene -e ilyen nyilatkozat az élelmiszer -árképzésről és a rendelkezésre állásról a tényleges gazdálkodóktól és az élelmiszer -előállításban közvetlenül részt vevőktől?
Az igazságosság kedvéért az élelmiszerek közvetítők általi hatalmas és gyakran irracionális felhalmozódása mesterséges szűkösséget és áremelkedést hozott létre, ami elősegítette a kormány beavatkozását és Abdul Samad nyilatkozatát. Ezek az erőfeszítések, bár jó szándékúak, kiemelik egy mélyebb, szisztémás problémát, amelyet önmagában nem lehet megoldani.
A kormány jelenlegi megközelítése, amelynek célja az élelmiszerárak behozatala révén történő összeomlása, sérti a helyi gazdálkodókat és végül fenntarthatatlan.
Noha az élelmiszerárak csökkentése elengedhetetlen a nemzeti élelmezésbiztonsághoz és a hétköznapi nigériaiak jólétéhez, ennek a célnak a elérésének útját a helyi termelők felhatalmazásában kell gyökerezni. A mezőgazdasági termelők az élelmezés megfizethetőségének valódi mozgatórugói. Anélkül, hogy támogatnák őket, az élelmiszer -behozatal által okozott ideiglenes megkönnyebbülés „összeomlik” a helyi gazdaságot az elhanyagolt hazai mezőgazdaság súlya alatt.
Tinubu elnöknek prioritássá kell tennie a helyi mezőgazdasági kapacitást erősítő politikákat. Ez magában foglalja az importált élelmiszerek esetében a vámmentesség megadását, hanem ennél is fontosabb a mezőgazdasági bemenetekhez, például magvakhoz, műtrágyákhoz, felszerelésekhez és agrokémiai anyagokhoz. A helyi agrokémiai gyártók és az agromereskedő cégek támogatása növeli a termelékenységet és csökkenti a külföldi inputoktól való függőséget.
Sőt, kritikus fontosságú a mezőgazdasági termelők számára a megfizethető kölcsönökhöz való könnyű hozzáférés biztosítása. Számos kistermelő gazdálkodónak nincs tőkéje a modern eszközökbe történő befektetéshez vagy működésük kibővítéséhez. A célzott finanszírozási és robusztus kiterjesztési szolgáltatások révén a kormány felszabadíthatja Nigéria mezőgazdasági ágazatának teljes potenciálját. Számos gazdálkodó és tisztviselő azonban számos jó szándékú kormányzati ösztönzőt bántalmazott az agráripari képességek iránt.
Ha a jelenlegi politikák továbbra is támogatják az élelmiszer behozatalát a helyi termeléssel szemben, akkor a következmények szörnyűek lehetnek. A gazdaság szenvedhet, és Nigéria élelmezési biztonsága veszélyesen függ a külföldi nemzetektől. Ez a függőség nemcsak aláássa a nemzeti szuverenitást, hanem az országot a globális mezőgazdasági piaci sokkoknak is kiteszi.
A mezőgazdaság továbbra is Nigéria gazdaságának fontos ágazata. A mezőgazdasági termelők nagyjából 25% -kal járulnak hozzá a nemzet GDP -jéhez. Ez a munkaerő legnagyobb munkáltatója, több mint 25 millió ember, az ágazatban részt vevő teljes munkaerő kb. 30,1% -a. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) szerint a nigériaiak több mint 70% -a vesz részt a mezőgazdaságban valamilyen formában.
Nyilvánvaló, hogy a helyi gazdálkodás támogatása nem csak az élelmiszerekről szól, hanem a megélhetésről, a nemzeti fejlődésről és a gazdasági stabilitásról szól.
Az olcsóbb élelmiszerárak valóban kulcsfontosságúak Nigéria túléléséhez, ám ezeket a megfelelő módon kell elérni, robusztus, önbizalom és helyben vezérelt élelmiszer-előállításon keresztül. A kis, közepes méretű gazdálkodás támogatása és méretezése az egész országban természetesen alacsonyabb árakhoz vezet, kiküszöböli a felhalmozódást, növeli az élelmiszer-exportot, és igazodik a Tinubu adminisztráció „Nigéria First” politikájához.
Az élelmiszer-import egy rövid távú fixe, most itt az ideje, hogy áttérjünk a hosszú távú megoldásokra,
Azáltal, hogy a gazdálkodókat Tinubu elnök kormányzati élelmezési politikájának és programjainak középpontjába helyezi