Nigéria teljes államadóssága 2025 első negyedévében N149,38 billióra emelkedett, tükrözve az N4,72 trillió növekedést az N144,67 billióhoz képest, amelyet 2024 végén rögzítettek, az adósságkezelési hivatal (DMO) szerint.
Ez az ország adósságterhéjének 3,3 százalékos emelkedését jelzi, amely magában foglalja a szövetségi és az állami kormányok, ideértve a Szövetségi Tőke területét (FCT), mind a szövetségi és az állami kormányok számára.
Az adatok bontása azt mutatja, hogy a hazai adósság N78,75 billió (51,2 milliárd dollár) volt, míg a külső adósság N70,63 trillió (45,9 milliárd dollár) volt.
A szövetségi kormány továbbra is a háztartási kölcsönök nagy részét válla, amely 2025 első negyedévében N74,88 trillióra emelkedett, szemben az előző negyedév N70,40 trilliójával.
Ezzel szemben a 36 állam és az FCT által tartozott belföldi adósságok 2025 márciusában kissé N3,86 trillióra csökkentek, szemben a 2024 decemberi N3,96 trillióval.
A növekvő teljes adósságállomány ellenére a korábbi adatok javasolták az adósságcsökkentés előrelépését a szubnacionális szinten.
A Nemzeti Orientációs Ügynökség (NOA) május 17 -i jelentése kimutatta, hogy 2023. június és 2024 december között az állami kormányok hazai adósságai és az FCT jelentősen csökkent az N5,82 trillióról N3,97 trillióra – ez az N1,85 trillió csökkenés.
Ezt nagyrészt a Szövetségi Számla Allokációs Bizottság (FAAC) fokozott kifizetéseinek tulajdonították.
Az elemzők figyelmeztetik, hogy míg a hazai adósság csökkentésére irányuló szubnacionális erőfeszítések dicséretesek, a szövetségi kormány hitelfelvételének tartós növekedése továbbra is nyomást gyakorol az ország fiskális fenntarthatóságára.
A DMO többször is aggodalmát fejezte ki Nigéria növekvő adósságszolgáltatási kötelezettségeivel kapcsolatban, felszólítva a bevételtermelés, a fiskális fegyelem és az átláthatóság javítását az állami források kezelésében.
Ahogy a kormány küzd az inflációval, a Naira instabilitással és a lassú gazdasági növekedéssel, a duzzadó adósságprofil tovább korlátozhatja a tőkebefektetéseket és a fejlesztési finanszírozást, különösen a kritikus ágazatokban, mint például az egészség, az oktatás és az infrastruktúra.
Az érdekelt felek továbbra is sürgetik a szövetségi kormányt, hogy prioritást élvezhessenek a nem olajbevételek ösztönzésére képes strukturális reformokat, miközben biztosítják, hogy a kölcsönzött pénzeszközöket megfontolják a produktív célokra.
