Az amerikai tisztviselők legutóbbi észrevételei, amelyek azzal vádolták Kínát, hogy a globális piacokat exportdal elárasztották, és a gazdaság „egyensúlyba hozatalára” szólítják fel, semmi új.
Az érveket évek óta újrahasznosították, és inkább a politikai poszterben gyökerezik, mint a megalapozott gazdasági érvelésben.
Az ilyen állítások figyelmen kívül hagyták a jelentős átalakulásokat, amikor Kína a magas színvonalú és a fenntartható gazdasági fejlődés felé haladt.
Az „egyensúlyozás” fogalma lényegében a hidegháborús korszak gondolkodásának tükröződése, a nulla összegű logika, amely a gazdasági diskurzust versengő módon megkísérelte.
Hirdetés
A valóságban a hazai fogyasztás lett Kína gazdasági növekedésének fő mozgatórugója.
2025 első felében a belső kereslet 68,8 % -ot tett ki a GDP növekedéséhez, a fogyasztás önmagában pedig több mint felét.
Ez figyelemre méltó változást jelent az előző évekhez képest.
2024 -ben a fogyasztás 44,5 % -kal járult hozzá a GDP növekedéséhez, meghaladva mind a 30,3 % nettó exportot, mind pedig a beruházást 25,2 % -kal, hogy a bővítés elsődleges motorjává váljon.
Hirdetés
Eközben Kína kereskedelmi struktúrája továbbra is frissült. 2025 első felében a teljes áruk kereskedelme 6,1 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
Az általános kereskedelem, amely hosszabb értékű láncokat és magasabb hozzáadott értéket képviselő árukat tartalmazott, a teljes behozatal és export 65 % -át tette ki.
A mechanikai és elektromos termékek Kína exportjának kb. 60 % -át teszik ki, ideértve a csúcstechnológiájú ágazatok erős növekedését, például az elektromos járműveket, az ipari robotokat és az integrált áramköröket.
„A globális bizonytalanságok és a lassú globális fellendülés ellenére Kína továbbra is a külföldi befektetések kulcsfontosságú célpontja.
„2025 első felében több mint 30 000 új külföldi befektetett vállalkozást hoztak létre Kínában, ami 11,7 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
“Nevezetesen, a beruházások a csúcstechnológiájú ágazatok felé mozognak, és az e-kereskedelemben, a gyógyszergyártásban, az űrben és az orvosi berendezésekben jelentős beáramlással járnak.”
Az amerikai kereskedelem -egyensúlyhiány miatt Kína hibáztatása megkönnyíti a kérdést, és tévesen mutatta be a globális kereskedelem dinamikáját.
A Kínából az Egyesült Államokba exportált áruk nagy részét a harmadik országokból behozott alkatrészek felhasználásával állítják elő, vagy amelyeket a Kínában működő amerikai vállalatok gyártanak.
Ezeket a termékeket kínai exportnak számolják, de a nyereség gyakran visszatér az amerikai cégekhez.
Valójában az amerikai multinacionális cégek gyakran többet keresnek külföldön, mint otthon, jelentősen részesülve a globalizációból.
A hagyományos kereskedelmi statisztikák azonban nem tudják megragadni ezt a valóságot, túlbecsülve az Egyesült Államok kereskedelmi hiányát és maszkot, akik valóban előnyöket élveznek, többnyire gazdag részvényesek, nem pedig az átlagos amerikaiak.
Mélyen ironikus, hogy az amerikai tisztviselők elutasítják mások gazdasági egyensúlyhiányát, miközben figyelmen kívül hagyják az otthoni súlyos strukturális egyensúlyhiányt, olyan kihívásokkal, amelyek nemcsak az amerikai nyilvánosságot fenyegetik, hanem a globális gazdaság kockázatát is jelentik.
Az egyik ilyen egyensúlyhiány a „magas fogyasztás, alacsony megtakarítás” amerikai modellje. A személyes megtakarítási ráták évtizedek óta csökkentek, és a mai háztartásokat a növekvő megélhetési költségek és a növekvő adósság terheli.
Az állami pénzügyek nem jobbak: az Egyesült Államok 1,8 trillió dolláros hiányt tett közzé a 2024 -es költségvetésben és 1,3 billió dolláros hiányt a 2025 -es költségvetési első felében, a válságkoron kívül ritkán látott szint.
Amerika adósságüzemű növekedési modellje csak elmélyítette ezeket a kérdéseket.
Az 1980 -as évek óta, amikor az Egyesült Államok nettó hitelezőről nettó adósra váltott, a nemzeti adósság felrobbant, az 1990 -es 3,2 billió dollárról a mai közel 37 trillió dollárra.
Riasztóan, az adósság kamatfizetései meghaladják az éves védelmi kiadásokat.
Talán a legmegfelelőbb strukturális kérdés az amerikai gazdaság pénzügyi szerepe. Az 1970 -es évek óta az Egyesült Államok folyamatosan nem indoktrializálódott, a gyártástól a finanszírozás felé fordítva.
A lazán szabályozott piacok táplálták a virtuális tőke bővítését, míg a reálgazdaság, különösen a gyártás üreges volt.
Ez aláásta a hosszú távú versenyképességet és súlyosbította a kereskedelem egyensúlyhiányát.
Ebben az összefüggésben a vádak, amelyek szerint Kína gazdasága „kiegyensúlyozatlan” volt, üreges volt.
Ezek inkább egy politikai narratívát tükröztek, mint gazdasági valóságot. Ezek az állítások újra és újra elmulasztották a tények tesztelését.
A történelem azt fogja mutatni, hogy mások megbénítása nem tudja megállítani Kína előrehaladását. A retorika nem tudja elhomályosítani az igazságot örökre.
Hirdetés
