India hanyatló termékenysége veszélyezteti Kína-szerű demográfiai válságot-mondja Sanjeev Sanyal
A termékenység csökkenése már nem korlátozódik a déli államokra, hanem országos tendenciaként jelentkezett, amikor az ország teljes termékenységi rátája (TFR) több régióban a pótlási szint alá esik – mondta Sanyal egy interjúban. India elmondása szerint most ugyanabba a demográfiai átmeneti övezetbe lép, amely kihívást jelentett olyan országokra, mint Kína, Japán és Dél -Korea.
“Ha nem Bihar és Uttar Pradesh lenne, akkor jóval a cserearány alatt állnánk. Még most is a csere szintje alatt vagyunk, és ezen államok nélkül a helyzet sokkal rosszabb lesz” – mondta. “Ez egy komoly nemzeti aggodalom, amely sürgős figyelmet igényel.”
Olvassa el még: Az MNREGS munkahelyek iránti kereslet, de hamarosan csökkenhet
A teljes termékenységi ráta Indiában, a világ legnépesebb országában, nőnként 1,9 születésre esett vissza, és a legutóbbi, az UNFPA 2025 -ös világpopulációjának jelentése szerint a 2,1 -es pótlási szint alá esett. A déli államok politikai vezetõi megkezdték a politikai ösztönzõk támogatását, például adókedvezményeket, készpénz -ellátásokat és gyermekgondozási támogatást a nagyobb családok ösztönzése érdekében.
“Furcsa módon még mindig vannak az ország egész területén működő népesség -ellenőrzési osztályok. Ezeket elavult, és azokat még Biharban és Uttar Pradeshben is le kell állítani” – mondta Sanyal. “Nemcsak a születési arányok csökkennek az államokban is, hanem egyre inkább támaszkodunk rájuk, hogy nemzeti termékenységi szintünket ésszerű küszöbértéken tartsuk.”
Sanyal szerint India népessége közel 15 évvel ezelőtt tetőzött az éves szülésekben, és a csökkenő hallgatói számok, különösen a déli és a Himalája államokban, most arra kényszerítik az iskolákat, hogy bezárják, így a népesség robbanásának régi fogalmát egyre inkább elavultak.
“Amikor megemlítem az iskolai bezárásokat, ez hajlamos érzelmi reakciókat váltani. De a valóság sok régióban az ország több mint fele az iskoláknak egyszerűen nincs elég gyermeke ahhoz, hogy életképes maradjon” – mondta. “Az osztálytermek zsugorodnak, és az erőforrások vékonyak.”
“Ne próbálja meg a takaró AI szabályozást”
Még akkor is, ha a mesterséges intelligencia (AI) megzavarja a vállalkozásokat, a munkahelyeket és a társadalmat, Sanyal ellentétes a takaró AI-szabályozás globális lendületével, azzal érvelve, hogy az egységes megközelítés elfojtja az innovációt.
Ahogy a világ minden táján a kormányok küzdenek az AI szabályozásával, Sanyal szerint két domináns modell alakult ki. Az amerikai modell az önszabályozás felé hajlik, a vállalatok nagyrészt szabadon innovációt, míg az állam csak akkor jelentkezik, amikor a problémák felszínre kerülnek. Ez a rendszer-állítása szerint-lehetővé teszi a gyorsabb technológiai fejleményt és a piacvezérelt adaptációt.
Ezzel szemben az európai modell arra törekszik, hogy megelőzően szabályozza az AI -t, a bürokratákra támaszkodva a potenciális károk előrejelzésére és a biztosítékok előzetes előírása érdekében.
Indiának egyensúlyt kell hoznia az innováció lehetővé tétele és a felelősségteljes telepítés biztosítása között, amely szabályozási filozófia, amely eltér az Európai Unióban és másutt feltárt elsöprő keretektől – mondta.
“India esetében egy teljesen más modellt javasoltam-az egyik, amely a saját kompromisszumaival jár. Javaslatom: Ne próbáljon meg egy univerzális AI-szabályozást. Ehelyett a kezdetektől fogva szándékosan rögzítse az AI rendszereket”-mondta Sanyal.
Olvassa el még: A PM-EAC tagja, Sanjeev Sanyal egy CAS-alapú keretet javasol az AI szabályozására
“Szigorú silóknak kell lenniük – például a bankrendszereket működtető AI -t teljesen le kell kapcsolni az AI futó műholdaktól vagy az elektromos hálózattól” – tette hozzá.
A tavalyi kutatási cikkben Sanyal egy rugalmas AI szabályozási keretet javasolt, amely egy speciális szabályozó, egy nemzeti algoritmus -nyilvántartás és egy központosított tárolóra szólított fel az innováció elősegítésére.
A Pranav Sharma és a Chirag Dudani társszerzője a cikk egy komplex adaptív rendszereken alapuló modellt vázolt fel, hangsúlyozva a reagáló, fejlődő felügyeletet a merev vezérlők felett.
Ez magában foglalja az öt kulcsfontosságú alapelvet, amelyek magukban foglalják a védőkorlátok beállítását a káros AI -viselkedés tartalmazzák, valamint a kézi felülbírálás és a fojtópontok biztosítása érdekében, hogy a kritikus infrastruktúra emberi ellenőrzés alatt maradjon. A cikkben Sanyal azt állítja, hogy az AI-szabályozásnak valós időben kell alkalmazkodnia, nem pedig a statikus szabálykönyvekre támaszkodni.
Olvassa el még: India munkanélküliségi rátája áprilisban 5,1%; A munkaerő részvétele 55,6% -nál
“Tehát az első ajánlásom az, hogy kemény határokat hozzam létre az AI rendszerek között, még akkor is, ha ez némi hatékonyságot okoz. Mindent nem kell minden máshoz kapcsolódni” – mondta. “Másodszor, minden kritikus ellenőrzési ponton jogi követelményeknek kell lennie az emberi felülbírálásra. És a harmadik, és ami a legfontosabb, magyarázhatósági ellenőrzéseket kell indítanunk.”
