Bizonytalan időkben semmi sem hozza össze úgy az embereket, mint az étel. Kezdj el beszélgetni, nevetni és visszaemlékezni egy étkezés közben, és hirtelen a dolgok már nem tűnnek olyan sivárnak, még ha csak átmenetileg is. A Pizza Delivery arról szól, hogy újra felfedezzük a szikrát az emberi kapcsolatok ezen apró pillanataiban – csak az idegenek összefognak egy szelet pizza mellett, és közben visszaszereznek egy kis reményt. Sóvárgó és szívhez szóló, egyfajta homályos, nem specifikus módon, néhány gyönyörű tájjal és egy hangulatos hangsávval, ami igazán otthonossá teszi a hangulatot.
Mégis, bár az A Pizza Delivery úgy érzi, közel áll céljai eléréséhez, több csiszolással is elérheti a célt. Nem rossz módja annak, hogy eltöltsön pár órát egy hangulatos estén, de át kell nézned azon részeken, ahol kicsit elromlott.
A pizzafutár főszereplőjével, B-vel kezdődik, aki pizzát szállít egy furcsa épületben lévő lakásba a semmi közepén. Aztán megszólal egy telefon kívülről, és B főnöke közli vele, hogy még csak egy utolsó kézbesítést kell teljesítenie. De van egy tartalék pizza pite is a robogó csomagtartójában, hogy megossza a szeleteket bárkivel, akivel az utazás során találkozik.
A hely, ahol B találta magát, nem a normális valóság, hanem „egy tér, ahová az emberek elmennek, amikor elakadnak az életben, üresnek és beteljesületlennek érzik magukat”. Minden terület a maga teljesen különálló kis világának tűnik: egy üres város, egy lerobbant gyár, amely táncoló aurórák alatt ül, egy préri, ahol egyetlen házikó áll a napraforgók közé. Fel kell tárnod az egyes területek csínját-bínját, hogy B-t eljusson a végső úticéljához, és összeállítsd a történetét, tárgyakat gyűjts és könnyű rejtvényeket kell megoldanod, hogy feloldd, bármi is következik.
Ez a játék igazán a hangulata. Van egyfajta Wristcutters: A Love Story érzés az egészben, amihez nem tudtam nem ragaszkodni. Azok a szokatlan, borongós karakterek, akikkel találkozol, megvan a maguk szomorú története, de egy kis beszélgetés és egy szelet pizza után (remélhetőleg) nekilátnak, hogy újrakezdjék és visszanyerjék életüket. Általánosságban elmondható, hogy B-nek ugyanilyen lehetősége lesz, ha át tudja hajtani és teljesíti küldetését.
És végül oda is értünk, de volt néhány komoly fennakadás az út során. B robogójának irányítása kissé macerás élmény, és ha abba a hibába esik, hogy leszáll, miközben még mozog, akkor B egy átkozott, lebegő arabeszkben ragad, amely meghatározhatatlan ideig nem enged fel. Többször is csapdába estem ebben a törött helyzetben, amikor megpróbáltam átváltani a rollerezésről a gyaloglásra. Az alternatíva az, hogy megállunk, és kivárjuk a következő animációt, amelyben B nagyon lassan leparkol és bekapcsolja a kitámasztót.
Állókép az A Pizza Delivery-ből, amely egy hóvihar jelenetet mutat be, a szereplővel a rossz látási viszonyok között egy fizetős telefon piros lámpája felé vánszorog (Dolores Entertainment)
A legtöbb feladványt meglehetősen könnyű volt kitalálni, de egy olyannak, amelyben B-nek egy hóviharon kell átvergődnie, úgy tűnt, nincs rím vagy ok, és majdnem arra késztetett, hogy kilépjek a játékból. Ehelyett néhány órára odébb álltam, majd később visszatértem hozzá, és csak egy rendkívül frusztráló vagy 45 percnyi céltalan bolyongás után jutottam ki, többször is kiléptem a határon, és visszarúgtak a terület elejére. A játék elején felvesz egy iránytűt, amely a rejtvény megoldásának tűnik, mivel az utasítások mind irányalapúak. De valójában nem használhatja az iránytűt, és az sem segít, ha a leltárban való tájékozódás alapján próbál navigálni.
B története sem úgy jött össze számomra, ahogy reméltem. Még az összes emléktárgy összegyűjtése után is hiányosnak tűnt a háttere. Azon kaptam magam, hogy bárcsak többet tudnék róla, és arról, hogy mi juttatta el erre a helyre, amikor végre elindult, hogy elhagyja. De nem bánom, hogy kiraktam. A vége végül megható jutalom volt, és baromi felemelő volt.
A Pizza Delivery már elérhető PS5-re, Xbox Series X/S-re és PC-re.
