A James Webb űrteleszkóp, a NASA utódja a Hubble Űrtávcsőnek, új képeket készített a Jupiter északi pólusán. Ezek a hatalmas aurorák, amelyeket a Jupiter légkörébe ütköző töltésű részecskék okoznak, több százszor világosabbak, mint a saját Aurora borealis, és először láthatjuk őket részletesebben az új képeknek köszönhetően.
A földön lévő aurorákat napenergia -viharok okozzák, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a napsütéses részecskék ütköznek a felső légkörrel. Ez energiát ad a légkörben lévő gázoknak, ami azt a jellegzetes színű ragyogást ad nekik, amelyet északi (vagy déli) lámpákként ismerünk.
A teleszkóp megfigyeléseiből a legmenőbb dolgok között szerepel, hogy a napvizekből származó részecskék nem az egyetlen forrás a Jupiter Auroras számára. Az óriási bolygó erős mágneses mezője szintén feltöltött részecskéket vonz be a környezetéből, amely magában foglalja a légkörbe dobott részecskéket az IO vulkáni kitöréseiből, a Jupiter keringő holdján. Ezek a változatos források együttesen összetettebb auroral rendszerhez vezetnek, mint a földön.
A Webb NIRCAM (közeli infravörös kamera) nagy érzékenysége elősegíti a Jupiter Auroras gyorsan változó tulajdonságainak fényét (pun szándékában). A tudósok olyan részleteket és fényes foltokat láttak, amelyek nem voltak láthatók a Hubble -nál. Jonathan Nichols, aki az Egyesült Királyság Leicesteri Egyetemen vezette a csapatokat, amelyek rögzítették a képeket, megosztotta izgalmát a felfedezés miatt a NASA -val.
A képek látásakor azt mondta: “Milyen karácsonyi ajándék volt – ez csak elrobbant!” A képekből megtanultak leírásakor elmagyarázta: “Azt akartuk látni, hogy milyen gyorsan változnak az Auroras, elvárva, hogy belemerüljenek és kilépjenek, talán körülbelül egy negyed órával. Ehelyett megfigyeltük az egész aurális régiót, amely fényesen pattan, és néha a második helyén változik.”
A csapat képes volt egyidejűleg rögzíteni az aurorák képeit a Hubble és a Webb teleszkópból, ami lehetővé tette számukra, hogy egyszerre összehasonlítsák mind az ultraibolya, mind a közel infravörös képek adatait. Ezekkel az összehasonlításokkal nyilvánvalóvá vált, hogy a Webb teleszkóp részleteket és árnyalatot rögzített, hogy a hubble teljesen hiányzott. Ez az újabb távcső erejének igazolása, és további kérdéseket vet fel az auroras működéséről.
A kutatók remélik, hogy ezek a megállapítások segítenek nekik tovább megérteni a Jupiter mágneses mezőjének belső működését, és még a bolygó felmelegedésének és lehűlésének betekintését is segítik. Sokat kell megismerni a gáz óriás légkörét, és ezek a képek csak egy lépés az út mentén.
