A kormány részleges megfordítása az ellenzők „tanyaadónak” nevezett jelenségen karácsonyi ajándék volt azoknak, akik a 20 százalékos örökösödési illeték jövő áprilistól való kivetése ellen kampányoltak.
Az érintett gazdaságok körülbelül fele most mentesül.
De tekintettel arra, hogy a miniszterek megvédték ezt a politikát a tavalyi költségvetés óta eltelt 14 hónapban, a kérdések a következők: Miért kellene változtatni? És miért most?
A folyamatos tiltakozások – a rendszeres traktorkonvojok, a kürtök, a Parlament téren összefutó – minden bizonnyal közrejátszottak.
A zajos tüntetéseket szervező Országos Gazdaszövetség a kulisszák mögött is csendesebb diplomáciát folytatott a Downing Street-tel és a mezőgazdasági osztállyal. Beszámoltak arról, hogy a megbeszélések a politika teljes eltörlése helyett a mérséklésére tereltek át.
De vannak más tényezők is.
A Munkáspárt tavalyi elsöprő győzelmének következménye, hogy a párt képviselői közül többen képviselnek vidéki és félvidéki képviselői helyeket.
A zárt ajtók mögött néhányan keményen sürgették az engedményeket.
Míg csak egy szavazott ellene, több mint 30-an aktívan tartózkodtak a hónap elején az örökösödési adó politikájáról tartott parlamenti szavazáson, ezzel is kifejezve aggályaikat.
Ezen túlmenően a kormány feszültségének időzítésének okai spekulatívak.
Az egyik vidéki lázadó azt mondta, hogy a miniszterekkel folytatott beszélgetések pozitívabbak voltak ebben a hónapban – bár a tegnapi bejelentés előtt nem közölték velük.
És egyesek úgy vélik, hogy szerepet játszott Sir Keir Starmer ebben a hónapban való megjelenése az összekötő bizottság előtt – amely magas rangú képviselőkből áll, akik pártokon átnyúló parlamenti bizottságokat vezetnek.
Cat Smith munkáspárti képviselő és Alistair Carmichael liberális demokrata képviselő kényelmetlen kihallgatásnak vetette alá, és mindketten azt sugalmazták, hogy egyes gazdálkodók öngyilkosságot fontolgattak – vagy ahogy Smith fogalmazott: „aktívan tervezték saját haláluk felgyorsítását” – mielőtt jövő áprilisban bevezették az örökösödési illetéket, hogy továbbadhassák családi gazdaságukat.
A személyes tragédiák – és a borzasztó szalagcímek – kilátásait nagyon világossá tették a miniszterelnök számára.
A Downing Street nagyon szeretne az első lábon állni, amikor a képviselők januárban visszatérnek a Parlamentbe, és ennek a politikai sötét felhőnek az eloszlatását alapvető előfutárnak tekinthették.
A konzervatívok azt állítják, hogy a politikai változást a parlamenti képviselők távolléte alatt „lopták ki”, és nem tudták alávetni a minisztereket.
A szünet megfordítása bizonyosan nem sugároz bizalmat egy olyan kormányból, amely a parlament 650 képviselői közül 400-at birtokol.
Míg egyes Munkáspárt képviselői megkönnyebbültek, hogy a kormány hallgatott, mások azon töprengenek, hogy miért ragaszkodott ahhoz a politikához, amely viszonylag csekély bevételt eredményezett.
Ez a változtatás 130 millió fontba kerül. Kontextusba helyezve, ez egy kis töredéke annak a mintegy 900 milliárd fontnak, amely összesen adózásban évente keletkezik.
És természetesen, mivel a Munkáspárt lemarad a közvélemény-kutatásokban, aggodalomra ad okot, hogy a kormány képes-e alakítani a politikai időjárást.
Valami modus operandi van kialakulóban, amikor a pénzügyminisztérium bevételnövelő politikát jelent be, majd nyilvános ellenreakció következik be, és a munkáspárti belső elégedetlenség, majd egy kis idő múlva részleges megfordulás következik, miután a politikai károkat elszenvedték.
Gondoljunk csak a téli üzemanyagra, a jóléti reformra és most a családi gazdaságokra.
Lehet, hogy a politika változott, de a politikai megítélés kérdése továbbra is fennáll.
