Csak 14 hónap telt el az általános választások óta. Még nem 500 nap. A munkaerőnek 161 munkája van.
De itt, a Mersey partján, valójában nem érzi magát így.
Emlékeztetek a régi konzervatív konferenciákra, ahol egy cirkusz kíséri Boris Johnsont a vasútállomástól minden egyes rendezvényen, amelyen részt vett, azokban az években, amikor átláthatóan egyértelmű volt, hogy meglehetősen szívesen miniszterelnökévé válik.
SWOP London volt polgármestere és az azt követő miniszterelnök a Nagy -Manchester jelenlegi polgármesterének és Andy Burnham miniszterelnöknek, és itt van a hangulatod.
Nem hiányzik a savas nézetek arról, amit Burnham ambíciójának meglehetősen nyomó jellegének, vagy a nagyobb manchesteri kormányzati, mint polgármester irányításának közel hagiográfiai beszámolóinak tekintik – egyértelmű következtetéssel, hogy ott kell maradnia.
De van egy nagy oka annak, hogy mindez megtörténik, így a parlament korai szakaszában: tünet van egy nyilvánosan és magántulajdonban birkózó pártnak azzal, hogy miként szembesül az Egyesült Királyság reformjával.
Itt széles és mély tükröződés van itt – a kabinet -től a tanácsosokig -, hogy a munkaerő és az ország közötti hangmagasság nem elég jó.
Ezért látjuk a nyelvet és a most bemutatott politikákat.
Hétfőn nem kevesebb, mint 10 kabinet miniszter szól a konferencián a fő színpadról.
A központi cím címe Rachel Reeves kancellártól származik, aki azt állítja, hogy a reform veszélyezteti a brit gazdaságot a potenciális potenciálra – állítja, hogy további hitelfelvételt és növekvő akadályokat jelent a nemzetközi kereskedelemben.
De talán még inkább feltűnő az új otthoni titkár, Shabana Mahmood beszéde.
A bulvárlapok „a terminátornak” nevezték.
Minden benyomást kelt, hogy ezt a becenevet kissé vágyakozónak tekintheti, egy kicsit namby-pamby-t.
„Nem mindig tetszik, amit fogok csinálni” – mondja a nő, és közvetlenül előtte a munkaügyi aktivistákat hívja.
Más szavakkal, ösztönei és megközelítése az otthoni irodában néhányat a párton belüli nyikoroghat.
De ezt feltétlenül nélkülözhetetlennek tartja – és a nyom a őszinte megfigyelésekben szerepel, amelyeket itt már megosztott a konferencia béren kívüli rendezvényén.
„Visszaérhetjük azt a köpenyt, amely valaha volt a miénk, és újra lehet: mi leszünk a munkásosztály pártja” – mondta – egy elismerés, hogy legalább most nem.
Ez egy mondatban tükrözi azt, hogy ez a párt hogyan érzékeli a nehéz helyzetét és azt, hogy mit próbál megtenni.
