50 éves adótabunak nevezték.
Több mint fél évszázada annak, hogy egy pénzügyminiszter a személyi jövedelemadó alapkulcsának emelése mellett döntött.
A szóban forgó kancellár a munkáspárti Denis Healey volt, és a költségvetést 1975. április 15-én adták át.
Azóta egyetlen utódja sem tette ugyanezt.
Öt évtizeddel később Rachel Reeves képes lenne mindezt megváltoztatni három hét alatt?
Ez volt az egyik nagy kérdés, ami a Downing Street felett lebegett, miközben mi, riporterek majdnem hajnal előtt elindultunk a kancellár reggeli beszédére és sajtótájékoztatójára.
A hagyomány azt diktálja, hogy a költségvetésből három héttel a levegő tele van minden elképzelhető hanggal, kivéve a kancellárét. De ezúttal nem.
Miért?
Kiválaszthatja a kívánt kifejezést: felpuhítás, elvárások kezelése, hangmagasság. Ezek mind felkészítenek bennünket az elkövetkező népszerűtlen választásokra.
Reeves önként jelentkezik, hogy irányítsa a Downing Street műsorszóró apparátusát – a speciálisan épített sajtókonferencia-termet a 9. számban – mindent elmond arról, hogy milyen léptékkel játszik a hónap végén.
Nos, mindent elmondok, nem egészen. A tényleges választások, döntések, beleértve azt is, hogy mely adók és mennyivel emelkednek, a hónap végén jönnek.
Amit ma reggel kaptunk, az a vita volt, az a tény, hogy mit fog tenni. Egy magas rangú személyiség azt mondta nekem, képzelje el, hogy a sajtótájékoztató olyan, mint a kancellár beszédének első öt oldala a költségvetés napján, amelyben felvázolja a gazdasági helyzetet, ahogyan látja, mielőtt bejelenti, mit fog tenni.
Azon a napon a riporterek hajlamosak utólag elhallgatni ezeket a nyitó oldalakat, mert a választási lehetőségek fontosabbak, mint az érvelés.
Tehát, a Pénzügyminisztérium indoklása szerint Reeves ma elszigetelten akarta kifejteni az érvelést, ezért meghallgatják.
A következő három hétben a Munkáspárt tavalyi választási kiáltványának 21. oldalára kell számítani.
Feketén-fehéren ez áll: „A munka nem emeli a dolgozók adóját, ezért nem emeljük az Országos Biztosítást, a jövedelemadó alap-, magasabb vagy kiegészítő kulcsát, illetve az áfát.”
Ezért döntöttem úgy, hogy szóról szóra felolvasom a kancellárnak – az Ön nevében tett ígéreteiket alaposan megvizsgálva.
Reeves elmondta, hogy „udvariasságnak” tartja, hogy nagy vonalakban felvázolja az általa fontolgatott kompromisszumokat.
A kormányzat vezető tisztviselői tudják, hogy a kiáltvány ígérete szerint az edző és a lovak áthajtása az űrből is látható lesz, és Sir Keir Starmer és Reeves számára ez lehet, ha nem a meghatározó pillanat.
És lehet, hogy a végén nem fogja megtenni – és képes lesz olyan szavakat mondani, hogy „nem volt olyan rossz, mint gondoltad”.
A közgazdászok azonban azt sugallják, hogy a könyvek állapotát figyelembe véve talán kifogyhattak a jobb ötletekből.
