Shabana Mahmood belügyminiszter ragaszkodott hozzá, hogy a nemzeti ápolóbandák vizsgálatának középpontjában „nem fog változni” vagy „felhígulni”.
A Times újságban Mahmood azt mondta, hogy a vizsgálat elnökének kinevezésére nem kell sokáig várni, és hozzátette, hogy a kormánynak „ezt rendbe kell tennie”.
Beavatkozására azután került sor, hogy a bántalmazást túlélő három túlélő feladta szerepét a héten a vizsgálatban, mert attól tartanak, hogy a vizsgálat hatóköre túlterjedhet az ápolóbandákon – és attól tartva, hogy ki lesz a vizsgálat elnöke.
Lemondási levelében a túlélő „Elizabeth” – nem az igazi neve – azt mondta, hogy a folyamat „elfedésnek” tűnt, és „mérgező környezetet teremtett a túlélők számára”.
Sir Keir Starmer miniszterelnök júniusban bejelentette, hogy országos vizsgálatot indítanak az Angliát és Walest lefedő ápolóbandák ügyében, és egy túlélőkből álló bizottságot állítanak fel a folyamat felügyeletére.
Három túlélő azonban azzal vádolta meg a tisztviselőket, hogy megpróbálják felhígítani a vizsgálatot azáltal, hogy kiterjesztették a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának tágabb kérdéseire.
Frusztrációt okoz az elnök kinevezésének időtartama is, és egyesek ezt késleltetési taktikának tekintik, mert félnek, hogy mi derülhet ki.
A túlélők aggodalmukat fejezték ki a vizsgálat elnöki tisztére kiválasztott jelöltek alkalmasságával kapcsolatban – köztük Annie Hudson, egykori magas rangú szociális munkás és Jim Gamble, egykori rendőrfőnök-helyettes.
Fiona Goddard, akit bandák bántalmaztak egy bradfordi gyermekotthonbanazt mondta, hogy a rendõrség és a szociális munka szolgálatai járultak hozzá leginkább az országos tömeges nemi erőszak és gyermekkereskedelem leplezéséhez.
Egy másik túlélő, Ellie Reynolds azt javasolta, hogy „az intézményben bennfentesek, akik pontosan azokat a rendszereket képviselik, amelyek megbuktak bennünket”, mint potenciális székek összeférhetetlenséget jelent.
Reynolds asszony, akit egy pakisztáni testvércsoport bántalmazott Barrow-ban, a BBC Radio 4 Woman’s Hour című műsorában így nyilatkozott: „Ha ennyire komolyan gondoltak volna egy olyan szék kinevezésében, amely valóban sikeres lesz ebben a vizsgálatban, nem választottak volna rendőrt vagy szociális munkást.
„Bírónak kellett volna lennie – valakinek, aki teljesen pártatlan és nem elfogult.”
Nézze meg: A bántalmazást túlélő Ellie Reynolds azt mondja, hogy egy bírónak kell vezetnie az ápolóbandák vizsgálatát
Reynolds asszony azt mondta, hogy a kilépésről szóló döntésének „végső fordulópontja” a vizsgálat kiszélesítése volt, „olyan módon, amely csökkenti a bántalmazásunk mögött meghúzódó faji és vallási motivációkat”.
Erzsébet azt mondta, hogy látott „szelektív narratívákat népszerűsíteni – olyanokat, amelyek úgy tűnik, bizonyos célokat szolgálnak, különösen a faji kérdések és a hatókör kiterjesztésének narratívája körül”.
Azt mondta a BBC-nek, hogy olyan széket akart, amely „legálisan” képzett és „pártatlan”.
Annie Hudson visszavonta jelöltségét az elnöki posztra – közölték a BBC-vel.
A Timesnak írt cikkében Mahmood azt mondta, „nehéz szívvel” értesült, hogy a testület néhány tagja visszalépett.
„Ha vissza akarnak térni, az ajtó mindig nyitva marad előttük” – írta Mahmood. „De még ha nem is, tartozom nekik – és az országnak –, hogy válaszoljak néhány aggályra, amelyet felvetettek.”
Azt is mondta, hogy a vizsgálat „kifejezetten megvizsgálja az elkövetők etnikai hovatartozását és vallását”.
„Tudom, hogy néhányan csalódottak, amiért még mindig a vizsgálat megkezdésére várnak. Megértem ezt a frusztrációt. És magam is érzem” – tette hozzá Mahmood.
Jess Phillips védelmi miniszter korábban azt mondta, hogy „valótlanság”, hogy a kormány fel akarja hígítani a vizsgálat fókuszát.
Az alsóházban Goddard asszony és Reynolds asszony lemondására reagálva Phillips azt mondta, sajnálja a két nő távozását, de hozzátette: „Az ajtóm mindig nyitva áll előttük.”
Kitartott amellett, hogy „nem minden áldozatnak van egy véleménye”, és továbbra is együttműködik minden túlélővel.
Phillips hozzátette, hogy az áldozatokat tömörítő vizsgálóbizottságot, amelyből Reynolds asszony és Goddard asszony lemondott, nem a kormány irányította, hanem egy ápoló banda.
Goddard asszony azonban azt mondta, hogy a védőminiszter tagadása „kirívó hazugság”, és később azt mondta a GB Newsnak, hogy „megfontolná” a testületbe való visszatérést, de csak akkor, ha Phillips lemond.
Goddard asszony elmondta, hogy a túlélők testületének „sok” olyan tagja van, akik nem ápoló bandák áldozatai, hanem különböző típusú gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása, és csak ezek az egyének szorgalmazták a szélesebb körű vizsgálatot.
A belügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy a vizsgálat „lézeres marad a gondozási bandákra”, ahogy azt Casey bárónő javasolta, amikor országos vizsgálat felállítását kéri.
„Ahhoz, hogy értelmesen konzultáljunk az áldozatokkal és a túlélőkkel a feladatkörről, kérdéseket kell feltennünk nekik, és meg kell hallgatnunk a válaszaikat.” – tette hozzá a szóvivő.
„Ez nem bővíti ki a hatókört, hanem biztosítja, hogy az ő hangjuk formálja a vizsgálatot.”
Chris Philp konzervatív árnyék-belügyminiszter szerint a kormány vizsgálata „káoszba süllyedt”.
Azt mondta, hogy a minisztereket júniusban „kényszerítették” a vizsgálat lefolytatására, és hozzátette: „Talán ez az oka annak, hogy hónapokkal később a kormány semmi érdemi dolgot nem mondott nyilvánosan.”
A konzervatívok azt kérték, hogy a vizsgálatot magas rangú bíró vezesse a pártatlanság garantálása és a folyamatba vetett hit helyreállítása érdekében.
Phillips elutasította ezt a javaslatot, azzal érvelve, hogy Casey bárónő azt mondta, nem akar hagyományos bírósági vizsgálatot.
A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy nehéz olyan széket találni, aki nem olyan intézményhez kötődik, amely „az évek során nem hagyta cserben ezeket a lányokat, beleértve a bíróságainkat is, akik elvették a gyerekeket a banda áldozataitól, akik egy részüket kriminalizálták”.
„Nincs olyan intézmény hazánkban, amely ne bukott volna el” – tette hozzá.
