Ez a lenyűgöző új kép a Hubble űrteleszkópjáról úgy néz ki, mint a vattacukor, de valójában egy köd része a szomszédos galaxisban. A nagy Magellanic felhőben, a Tejút műholdas galaxisában, amely körülbelül 160 000 fényév távol van, ez a köd porból és gázból áll, amely különböző színekben ragyog, amely a munka során különböző fizikai folyamatokat jelez.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy a Hubble miként hoz létre ilyen élénk és színes képeket, és hogy a színek valósak -e vagy sem, ez segít megérteni, hogyan működnek a teleszkóp kamerái. Például a telefonján lévő kamerával ellentétben a Hubble nem csak egy objektumra mutat, és egy képet készít. Ehelyett olyan műszerei, mint a Wide Field Camera 3, amely ezt a képet készítette, ugyanazon objektum több megfigyelését veszi fel különböző szűrőkkel.
Minden szűrő a megfigyelt fényt csak bizonyos hullámhosszokra korlátozza. Ebben az esetben öt különféle szűrőt használtunk, amelyek olyan hullámhosszokat fedtek le, amelyeket az emberi szem láthat, az úgynevezett optikai hullámhossznak, valamint az ultraibolya és az infravörös néhány.
Ugyanazon objektum többszörös megfigyeléseivel különböző hullámhosszon, amelyek mindegyike fekete -fehérben található, a megfigyelések kombinálhatók egy színes kép létrehozásához, amelyet az alábbi teljes méretben láthatunk.
Ez a NASA/ESA Hubble űrteleszkópos képe a hét egyik csillogó Cloudscape -t tartalmazza az egyik Tejút galaktikus szomszédja, a törpe galaxis, az úgynevezett nagy Magellanic Cloud. ESA/Hubble & NASA, C. Murray
„Amikor a képfeldolgozó szakemberek egyesítik a nyers szűrt adatokat egy ilyen színű képré, akkor minden szűrőhez színt rendelnek. A látható fény megfigyelések általában a szűrő által lehetővé teszik a színt. A rövidebb hullámhosszok, például az ultraibolya általában kék vagy lila színűek, míg a hosszabb hullámhosszok, mint például az infravörös, tipikusan színes színűek”, a Hubble tudósok magyarázják. „Ez a színséma szorosan reprezentálja a valóságot, miközben új információkat ad hozzá az elektromágneses spektrum egyes részeiből, amelyeket az emberek nem látnak.”
A Hubble -képek előállításának módja hasonló ahhoz, hogy a James Webb űrteleszkópja szűrőket használ, és ezeket egyesíti, hogy lenyűgöző képeket készítsen az egyébként láthatatlan tárgyakról, egy olyan folyamathoz, amely mind tudományos ismereteket, mind művészi hangulatot igényel a képfeldolgozóktól.
