Assassin’s Creed: Valhalla folytatta a tendenciát az eredet és az Odüsszea, amikor a játékosokat kiszedte a reneszánsz Európa kisebb, homokozóbb környezetéből, vagy akár a karibi térségből, és egy hatalmas, végtelenül kiemelhető nyitott világba dobott minket. Az Egyiptom és Görögország ősi világának helyett Valhalla a játékosokat a Brit -szigetek gyönyörű szigetein és vízi utakon kezeli a sötét korban. Ahogy a neve is sugallja, a játékosok vikingként, Eivor -ként (akár férfi, akár nő), az egész Angliában felpattannak és elrabolják a világot, miközben otthon és szövetségek felépítésére törekszenek, hogy megtartsák és kibővítsék hatalmukat.
Valhalla azonban nem csak egy új lokál bevezetését mutatta be. A harci rendszert átdolgozták, hogy hatással legyen, és bár a lopakodó még mindig elterjedt volt, inkább egy hátsó üléshez szükséges, hogy hogyan hajtotta végre az egyes küldetéseket. Ezenkívül a zsákmány és a végrehajtandó célok száma meglehetősen könyörületesen tárcsázott, tehát nem érezte annyira, mint egy véget nem érő slog, hogy mindent elkészítsen. Ennek ellenére a felfedezés és a felfedezés kissé élvezetesebb volt, mivel a világ eseményein keresztül jöttek létre, szemben a szokásos NPC oldalsó küldetésekkel és küldetésekkel.
Valójában az egyetlen kopogtatás Valhalla ellen az, hogy a történet és a karakterek nem olyan mélyek, mint amire számíthattunk egy AC játékból. Ezenkívül az Assassin vs. Templars története időnként kissé feszültségnek tűnt a Viking földjén, de működött. Összességében ez az egyik legjobb és egyik személyes kedvenc bejegyzésem a sorozatban. Rengeteg tennivaló van, és elég változatos ahhoz, hogy ne legyen túl ismétlődő.
Kiadás dátuma: 2020. november 10.
– Jason Cockerham
