Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Alkonyattól hajnalig (1996) – Vámpírokkal vannak körülvéve A síró játék (1992) – Dil transznemű Gone Girl (2014) – Az igazság Amy tervéről, a Parasite (2019) – A felfedezés pincelakó Psycho (1960) – Marion Crane sokkoló halála
Semmi sem olyan, mint egy film, ami elég merész ahhoz, hogy kihúzza a szőnyeget alólad. Ezek a filmek arra késztetik a közönséget, hogy értik, mi történik, amíg minden meg nem változik egy megdöbbentő középponti fordulattal. Az igazán felejthetetlenek a megtekintési élményt valami ikonikussá varázsolják, pofákat hagyva a padlón, és pattogatott kukoricát kiöntve az ülésekre.
A Psycho kritikus jelenetétől a Parasite észbontó kinyilatkoztatásáig a legjobb és legmegrázóbb középponti cselekményfordulatok szakszerűen alkalmazzák a történetmesélés technikáját a rajongók izgalmára és meglepésére. Mivel ezek a filmjeik felénél megtörténnek, a közönség élvezheti az utazást, mivel a filmek gyorsan elfordulnak, és a történet egy teljesen új oldalát mesélik el, miután mindenkit a velejéig sokkoltak.
Alkonyattól hajnalig (1996) – Vámpírok veszik körül őket Miramax Films
Lehet, hogy nem mindig idézik a 90-es évek évtizedet meghatározó filmjei mellett, de egy dologról a From Dusk Till Dawn mindig is ismert lesz, az a pimasz középponti csavar. A Robert Rodriguez által rendezett és Quentin Tarantino által írt film egy kavicsos krimiként indul, amelyben a hírhedt Gecko fivérek – Seth (George Clooney) és Richie (Tarantino) – menekülnek a törvény elől egy véres bankrablás után. Elrabolják Jacob Fuller prédikátort (Harvey Keitel) és gyerekeit, és arra kényszerítik a családot, hogy csempésszék őket Mexikóba. A csoport megáll a vad Titty Twister bárban, ahol a hangulat drámaian megváltozik, amikor kiderül, hogy a bár személyzete és a vendéglátók valójában vérszomjas vámpírok. Figyelj a mészárlásra: agyarak és levágott végtagok jelennek meg, ahogy a Gekkó testvérek és a Fullerek egyesítik erőiket, hogy túléljék az éjszakát.
Az Alkonyattól hajnalig egyszerű kriminek tűnhetett, de a fordulat egyértelműen a horror-vígjáték területére helyezi. A film többi részét szörnyű káosz tölti el, a vad hangszínváltás látványosan megtérülő szerencsejátéknak bizonyult. A filmkészítők merészsége egy gonoszul mulatságos balekütést eredményez, amely még évtizedekkel később is vigyorog a rajongókban.
The Crying Game (1992) – Dil transznemű Miramax
Neil Jordan rendező The Crying Game című filmje feszült politikai thrillerként kezdődik, az IRA-tag, Fergus (Stephen Rea) feladata, hogy őrizze Jodyt (Forest Whitaker), egy elrabolt brit katonát. Az Irish Troubles alatt Jody megkéri Fergust, hogy találja meg barátnőjét, Dilt (Jaye Davidson), ha bármi történne vele. Amikor sajnos bekövetkezik a tragédia, Fergus teljesíti Jody kívánságát, és végül beleszeret Dilbe. A csavar – hogy Dil transznemű – összetöri Fergus gondosan felépített felfogását róla, és feltérképezetlen területre taszítja a történetet.
Jaye Davidson alakítása Dil szerepében kulcsfontosságú a film sikere szempontjából, karizmájával és kidolgozott karakterével biztosítja, hogy a fordulat ne csak egy „kapott” pillanat legyen, hanem inkább egy meghívás, hogy megkérdőjelezzék az előzetes elképzeléseket. A The Crying Game érzékenyen kezeli az akkoriban vitatott témát azáltal, hogy Dilt ügynökséggel és nem csupán cselekményeszközként ábrázolja. Ez az ikonikus filmes cselekménycsavar megmarad, mert nem a sokkértékről szól, hanem a kihívást jelentő elfogultságokról – olyan üzenetet hordoz, amely ma is aktuális.
Gone Girl (2014) – Az igazság Amy tervéről, a 20th Century Studios
Gillian Flynn névadó 2012-es regényének kielégítően pontos adaptációja, a Gone Girl kezdetben gyilkossági rejtélynek tűnik, ahol a feleség férje a fő gyanúsított. Miután Nick Dunne (Ben Affleck) rájön, hogy felesége, Amy (Rosamund Pike) az ötödik házassági évfordulójukon eltűnt, a bizonyítékok felhalmozódnak ellene. Mivel a rendőrség újabb nyomokat talált, és a média bántalmazó férjnek festette le egy széthulló házasságban, Nick számára a dolgok nem állnak túl jól. Egy borzasztó fordulatban kiderül, hogy Amy él és jól van. Sőt, egyáltalán nem áldozat, és aprólékosan megtervezett egy bosszúösszeesküvést, amellyel Nicket gyilkosságra tervezték.
David Fincher rendező tökéletesen illik Flynn regényéhez, a filmrendező pedig átitatja a 2014-es filmet jellegzetes sötét védjegyeivel. Rosamund Pike a kritikusok elismerését is kivívná szerepéért, a színész kifogástalanul alakítja a hidegvérű és gonosz Amyt. A felismerés megrázkódtatása után, hogy Amy életben van, a film többi része szakszerűen újrakontextualizálja a történet első felét, megmutatva, mi lehetséges egy jól megtervezett középponti csavarral.
Parasite (2019) – A pincelakó, CJ Entertainment felfedezése
A Parasite egy díjnyertes modern remekmű, amelyet nem kell bemutatni. A Bong Joon-ho által rendezett dél-koreai film 2019-es premierje után meghódította a világot, és a lenyűgöző középponti fordulat szinonimájává vált. A film a hátrányos helyzetű Kim családdal kezdődik, akik ravaszul beszivárognak a gazdag Park család életébe, és képzett munkásoknak adják ki magukat. A Park család fényűző tetője alatt élve a kimek megtévesztésük zsákmányában gyönyörködnek. Ám eljön a pillanat, ami mindent megváltoztat: a Park család idillinek tűnő otthona egy titkos pincét rejt, ahol az egykori házvezetőnő férje, Geun-sae (Park Myung-hoon) évek óta él.
A fordulatot követően a Parasite a túlélésért vívott harcává válik az elszegényedett karakterek között, akik még kétségbeesettebben ragaszkodnak Parks otthonának kényelméhez. Egy elég ártatlan történetből az osztályharc és az egyenlőtlenség kemény kommentárjává válik. A csavar a szó szoros értelmében azt sugallja, hogy a társadalom csiszolt felülete alatt mindig rejtőzik valami, a „nem szegények” szinte mindig (szó szerint) a „vannak” alatt találják magukat.
Psycho (1960) – Marion Crane sokkoló halála Paramount Pictures / Paramount Pictures
Alfred Hitchcock rendező megkoronázása, a Psycho okkal klasszikusnak számít. A film Marion Crane-t (Janet Leigh), egy elégedetlen titkárnőt követi nyomon, aki impulzív módon 40 000 dollárt lop el munkaadójától, és elmenekül. Végül megáll a Bates Motelben, ahol találkozik Norman Bates-szel (Anthony Perkins), a félénk és esetlen tulajdonossal, aki uralkodó anyjával él a dombon fenyegető házban. A film megdöbbentő felénél Mariont – a sztori főszereplőjét – brutálisan meggyilkolják a mára hírhedt zuhanyjelenetben.
Hitchcock merész döntése, hogy megöli sztárját mindössze 30 perccel a film előtt, csak egy a sok közül, ami miatt a Psycho mérföldkő a filmtörténetben. Az ellentmondásos zuhanyjelenet az erőszak és a meztelenség filmen való ábrázolásának határait feszegette, nem is beszélve arról, hogy az 1960-as film példátlan volt a vízöblítő vécé ábrázolásában. Marion halála Norman Batesre irányítja a figyelmet, aki a film igazi horror forrásaként jelenik meg. Ez egyben egy újabb legendás fordulat alapjait is lefekteti a Psycho vége felé, kiemelve Norman törött pszichéjét azáltal, hogy felfedi az igazságot az anyjáról.
