A gyilkosság abbamaradt. A túlélő izraeli túszokat szabadon engedték és visszaadták családjaiknak, míg az izraeli börtönökben lévő palesztinok százait visszaadták a sajátjaiknak.
Nem teljesen világos, hogyan és mikor bontakozik ki Donald Trump közel-keleti megállapodásának többi része. Az elmúlt napokban voltak pillanatok, amikor úgy tűnik, ez a kísérleti megállapodás még felbomolhat – de egy olyan korszakban, amikor a konfliktusok végtelennek tűnnek, még a törékeny béke is megérdemel némi feltűnést.
De kijelenteni a kétéves gázai háború végét, ahogyan Trump kedden tette, mivel az „új Közel-Kelet történelmi hajnala” vadul túlértékeli a tűzszüneti megállapodás eredményeit.
Bár egyelőre megállította a vérontást egy különösen heves és fájdalmas közel-keleti konfliktusban, ez csak egy epizód annak a több évtizedes vitának, amely jórészt megoldatlan maradt.
A Trump-megállapodás pillanatnyilag a „negatív békének” – az erőszak hiányának – klasszikus példája, anélkül, hogy a konfliktus számos kiváltó okát kezelné.
Donald Trump amerikai elnök aláírt megállapodást pózol a gázai háború befejezéséről szóló világvezetői csúcstalálkozón hétfőn az egyiptomi Sarm es-Sejkben. (Suzanne Plunkett/Getty Images)
A régióban a hét elején elmondott széles körű nyilvános megjegyzéseiben Trump nagyon röviden elismerte a Közel-Kelet megosztottságának hosszú történetét, és kitartott amellett, hogy „első alkalommal, amikor bárki is emlékszik rá, egyszeri alkalommal van lehetőségünk magunk mögött hagyni a régi viszályokat és keserű gyűlöletet”.
A békés „új” Közel-Kelet kezdetének további bizonyítékaként említette a Hezbollah és Irán elleni izraeli csapásokat, a Hamász szándékolt lefegyverzését, valamint az Ábrahám-egyezményt (amelynek következtében a térség négy országa 2020-ban példátlan normalizációs megállapodást írt alá Izraellel).
Balról jobbra: Abdullatif al-Zayani bahreini külügyminiszter, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Donald Trump amerikai elnök és Abdullah bin Zayed Al-Nahyan Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere részt vesz az Ábrahám-egyezmény aláírásában a washingtoni Fehér Házban 2020. szeptember 15-én. normalizálja a kapcsolatokat a zsidó és az arab államok között. (Saul Loeb/AFP a Getty Images segítségével)
Trump azonban nem fogalmazott meg világos tervet az izraeliek és palesztinok közötti tárgyalásos, tartós rendezés megkísérlésére. A 20 pontos megállapodás homályos kijelentései azt ígérték, hogy az Egyesült Államok párbeszédet alakít ki az izraeliek és a palesztinok között, amelynek célja a „békés és virágzó együttélés politikai horizontja”, valamint „a gondolkodásmód megváltoztatása… a békéből származó előnyök hangsúlyozásával”.
Valójában Trump nem volt hajlandó kommentálni a konfliktus kétállami megoldását – ez a korábbi amerikai kormányzatok által előnyben részesített megoldás. Amikor az újságírók erről kérdezték, azt mondta: „Sok ember szereti az egyállami megoldást. Vannak, akik szeretik a kétállami megoldást. Szóval meg kell látnunk.”
A kétállami megoldás jövője
Az Egyesült Államok konfliktuspolitikájának középpontjában egykor a kétállami megoldás a jelek szerint ki lett írva a Közel-Keletre vonatkozó amerikai vízióból, ami ellentétbe állította az Egyesült Államokat a világ számos vezetőjével és nyugati országgal, köztük Kanadával, amely nemrégiben ismerte el a palesztin államot.
Trump terve jelezte, hogy a gázai megállapodás bizonyos követelményeinek teljesítése után „végre adottak a feltételek a palesztin önrendelkezéshez és államisághoz vezető hiteles úthoz, amelyet a palesztin nép törekvéseként ismerünk el”.
De ezen a rövid említésen túlmenően az ilyen törekvések nagyrészt kimaradtak Trump megállapodásából.
NÉZD | Mi történik ezután a gázai béketárgyalásokon:
A gázai béketárgyalások következő lépéseinek lebontása
A CBC News főtudósítója, Adrienne Arsenault felkéri a Monk School of Global Affairs alapító igazgatóját, Janice Steint, hogy bontsa ki a Donald Trump amerikai elnök gázai békemegállapodása mögötti tárgyalásokról szóló ismereteket.
A béketervet „ott állították össze, ahol a (tágabb) konfliktus két felének, a palesztinoknak nincs hangja” – mondta Nader Hashemi, a Georgetown Egyetem közel-keleti politikájával foglalkozó docense a CBC Newsnak. „Ez nagyrészt egy izraeli béketerv volt, amelyet a Trump-adminisztrációval és az arab diktátorok közreműködésével dolgoztak ki.”
Az átfogó regionális béke kilátásaival kapcsolatban Hashemi hozzátette: „Nem ez a terv visz minket oda.”
Mi visz minket oda?
Az „odajutáshoz” – az izraeliek és a palesztinok közötti tartós béke megteremtéséhez – még a legelszántabb amerikai elnökök is elkerülték a tervet.
Még a 2023. október 7-i támadás és az azt követő kétéves izraeli Gázai övezet bombázása előtt a Közel-Keleten a sikertelen béketárgyalások öröksége jellemezte az életet: ismétlődő erőszakciklusok, megrekedt izraeli-palesztin tárgyalások, valamint a párbeszéd újraindítására irányuló összesített erőfeszítés hiánya.
Ahhoz, hogy túl tudjunk lépni az ellenségeskedések megszűnésén, a valódi változást megalapozzuk és talán a „pozitív békét” is elérhessük, megbízható brókerekre van szükség, hogy nyomást gyakoroljanak és rávegyenek minden felet, hogy üljenek az asztalhoz – és intenzív diplomáciára és ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy kompromisszumot hozzunk létre a megoldhatatlanabb nézeteltérésekben. Gondoljunk csak a nagypénteki megállapodásra, az 1998-as békemegállapodásra, amely véget vetett az erőszaknak Észak-Írországban.
A palesztinok október 12-én a Gázai övezet déli részén fekvő Khan Younisban, a Karem Abu Salem átkelőből behatoló segélyszállító teherautók körül gyülekeztek, amikor Izrael és a Hamász között tűzszünet lépett életbe. (Omar Al-Kattaa/AFP/Getty Images)
Az ilyen talajmozgató béketeremtés évekbe telhet, mire megvalósul. A Közel-Keleten jelenleg az efféle „pozitív békére” való törekvés a háttérben van, és egyre távolabbi kilátások.
Mark Carney kanadai miniszterelnök az egyiptomi csúcstalálkozó utáni nyilatkozatában enyhén ellenezte a megállapodást Trump átfogó jellemzését, és úgy tűnt, elismeri, hogy a két évig tartó erőszak megszüntetése nem oldja meg a több évtizedes regionális konfliktust.
„A stabilitáshoz és a békéhez vezető út hosszú marad” – idézi közleményében.
„De ez (az ügylet) létfontosságú első lépés.”
