HALLGAT | Irán fővárosának evakuálása a súlyos aszály közepette nem lehetséges, mondja az ENSZ-szakértő:
Ahogy ez történik 6:33 Irán fővárosának evakuálása súlyos szárazság közepette nem lehetséges – mondja az ENSZ-szakértő
Mivel Irán súlyos szárazsággal néz szembe, Kaveh Madani szerint hazájában súlyos a helyzet.
„Arról beszélünk, hogy néhány nap vagy akár hetes víz marad Teheránban” – mondta az ENSZ Vízügyi, Környezet- és Egészségügyi Egyetemi Intézetének igazgatója, az As It Happens műsorvezetője, Nil Koksal.
„Közel a nulladik nap, ahogy a vízszektorban hívjuk. Ez az a nap, amikor a csapok kiszáradnak” – mondta Madani, aki a Richmond Hillből, Ontból beszélt Koksalnak.
A több mint 90 milliós Irán példátlan víz- és energiaválsággal néz szembe, mivel a víztározók rekordszintre zsugorodnak, ami veszélyezteti az ivóvíz- és áramellátást.
Az ország a hatodik éve tartó aszályával küszködik, és az iráni gátak mintegy 10 százaléka gyakorlatilag országszerte szárazon fut.
A vízhez való hozzáférést időnként korlátozták, és Irán elnöke még az ország fővárosának evakuálását is javasolta.
„Ha november végéig nem esik Teheránban, akkor adagolnunk kell a vizet.” – mondta a múlt héten Masúd Pezeskian iráni elnök. „És ha még mindig nem esik, ki kell ürítenünk Teheránt.”
Mögöttes problémák
Madani szerint Irán „vízcsőd-problémája” nem újdonság. Ez sem pusztán a csapadékhiány következménye – mondja.
Az iráni környezetvédelmi minisztérium volt helyettes vezetője több évtizedes rossz gazdálkodást, az előrelátás hiányát és a felszín alatti vízkészletekre való túlzott támaszkodást okolja.
„Irán több mint 90 millió lakosának több mint 70 százaléka néhány nagyvárosi területen él. Az ilyen emberi koncentráció a világ bármely pontján gondot okozna” – mondta Madani.
Rámutatott egy nem hatékony mezőgazdasági ágazatra, amely Irán édesvízének mintegy 90 százalékát fogyasztja, ennek nagy részét a száraz területeken szomjas termények rossz öntözése okozza.
De mivel ezeken a vidéki területeken sok ember dolgozik farmokon, a vizet bőkezűen juttatják el az ipar és a munkahelyek életben tartására.
A Latyan-gát szabaddá vált partvonala jelentősen alacsony vízszintet mutat Teherán közelében november 10-én. A főváros ivóvízének egy részét ellátó tározó meredeken csökkent az elhúzódó szárazság és a teheráni régió növekvő kereslete miatt. (Közel-Kelet képek/AFP a Getty-n keresztül)
Alig három hónappal ezelőtt a mezőgazdasági minisztérium tisztviselője, Gholamreza Golmohammadi az ágazat korszerűsítését szorgalmazta, figyelmeztetve, hogy az elavult gyakorlatok miatt a víztartó rétegek leürülnek és az áramkimaradások súlyosbodnak, mivel a szivattyúrendszerek meghibásodnak.
Ráadásul Irán energiarendszere nagymértékben függ a vízenergiától és a fosszilis tüzelőanyagoktól. Az Associated Press szerint azonban, ahogy a folyók és a vizes élőhelyek kiszáradtak, a teljesítmény zuhant, így egyes üzemek offline állapotba kerültek.
„Tehát a ház már lángokban állt, a klímaváltozás és a szárazság pedig olajat önt a tűzre” – mondta Madani. „A lángok mindenhol ott vannak, és már nem tagadható.”
Madani szerint az országot ért ökológiai károkat tovább rontja Iránnak Izraellel és az Egyesült Államokkal való konfliktusa
Azt mondja, Iránnak csökkentenie kell gazdaságának a felszín alatti vízkészletekre való támaszkodását azáltal, hogy más ágazatokban alternatív foglalkoztatási lehetőségeket teremt az ország gazdálkodói és vidéki lakossága számára.
Egy száraz víz összegyűjti a port egy Mellat Parkban, mivel Irán teheránban súlyos vízhiánnyal néz szembe. (Atta Kenare/AFP a Getty Images segítségével)
Reza Sepahvand magas rangú törvényhozó szerint részben okolható az a régóta fennálló politika, amely más, nagy vízigényű iparágakat – köztük az acélt, a cementet és a petrolkémiát – az ország legszárazabb területeire helyezi.
Sepahvand, aki az iráni parlamenti energiabizottság tagja, azt mondja, hogy ezek a „rossz politikák” a folyókat olyan szárazföldi gyárakba irányították, amelyeknek a part mentén kellett volna elhelyezkedniük.
Szemek az egeken
Farshid Vahedifard, a massachusettsi Tufts Egyetem építőmérnöki és környezetmérnöki professzora szerint az országnak hamarosan égető szüksége van esőre és hóra a kritikus régiókban, különben az áldozatok száma jelentős lesz.
„A vízhiány határozottan feszültségeket és problémákat okozhat” – mondta Vahedifard.
„És ez minden bizonnyal egyre nagyobb probléma lesz, különösen mivel az ország jelentős pénzügyi és gazdasági kihívásokkal küzd a szankciók és más tényezők miatt.”
Vahedifard pedig arra figyelmeztet, hogy még ha jön is az eső, a talajvízkészletek annyira kimerültek, hogy évtizedekbe fog telni, mire teljesen helyreállnak. Azt mondja, hogy a talajvíz túlzott kitermelése egyes területeken még a föld elsüllyedését is okozta, veszélyeztetve a kritikus infrastrukturális rendszereket, például az elektromos vezetékeket, gátakat, utakat és repülőtereket.
Egy autó halad el a kiszáradt Kan folyó mellett, Teherántól nyugatra november 9-én, miközben Irán súlyos vízhiánnyal néz szembe. (ATTA KENARE/AFP, Getty Images) Lehetséges a reform?
Madani szerint a teheráni lakosok evakuálása, mivel az elnök lebegtetett, nem lehetséges.
„Nem hiszem, hogy ez komoly lehet, mert… ez még jobban megbénítaná a rendszert” – mondta Madani.
Ehelyett azt mondja, hogy a kormány megvizsgálhatna néhány rövid távú megoldást, beleértve a múltban alkalmazott intézkedéseket, például a hétvégék meghosszabbítását és az iskolák és irodák bezárását, amelyek arra ösztönöznék az embereket, hogy elhagyják a várost ezeken a hétvégéken.
NÉZD | Elfogytak a csapok, miközben Irán aszályválsággal néz szembe:
Elfogynak a csapok, mivel Irán aszályválsággal néz szembe
Irán az elmúlt évtizedek legsúlyosabb vízválságával küzd a perzselő nyár után. Masúd Pezeskian elnök arra figyelmeztetett, hogy ha decemberig nem érkezik meg a csapadék, a kormánynak meg kell kezdenie a vízadagolást Teheránban, és akár ki is kell ürítenie a várost.
„Ha már csak néhány napnyi víz marad, akár néhány órás megtakarítás is sokat jelent” – mondta Madani.
Ami a hosszú távú megoldásokat illeti, Vahedifard azt mondja, hogy az azzal kezdődik, hogy a kormány ténylegesen elismeri a probléma fennállását, amit szerinte a tisztviselők két éve nem tettek.
„Örülök, hogy van ez a kockázattudatosság, bár ez egy kicsit későn van” – mondta Vahedifard.
Azt mondja, most elengedhetetlen, hogy a kormányzati tisztviselők az ellátás-vezérelt vízgazdálkodásról a rugalmasság-alapú megközelítésre térjenek át, amely meghatározza a stratégiai vízelosztás kritikus pontjait.
De Madani azt mondja, nem számít olyan radikális elmozdulásra a viselkedésben, amely ténylegesen politikai reformhoz vezet.
„Azt várnám… több pénzt fizetnének a gátépítőknek és az építőipari cégeknek, akik azt állítják, hogy varázslatra képesek, ha több vizet hoznak a partról, és több vizet sótalanítanak” – mondta Madani. „A technológiai megoldásokat sokkal könnyebb megvalósítani, mint a politikai reformokat, amelyek mindig nagyon költségesek.”
