A vatikáni gyermekvédelmi bizottság egy csütörtöki éves jelentésében bírálta a magas rangú katolikus vezetőket, amiért nem tettek elég gyorsan a papi szexuális zaklatás áldozatainak megsegítésére és az új védelmi erőfeszítések végrehajtására világszerte.
Az 1,4 milliárd tagot számláló katolikus egyházat évtizedek óta rázzák a botrányok szerte a világon, amelyek visszaélésekkel és leplezéssel jártak, rontva hitelességét, és több száz millió dolláros kárt okoztak számára a rendezések.
Az új jelentés felrótta az egyházi vezetőknek, hogy nem adtak tájékoztatást az áldozatoknak arról, hogyan kezelik a bántalmazásról szóló bejelentéseiket, vagy hogy a hanyag püspököket szankcionálták-e. Azt is közölte, hogy a bizottság saját, a protokollok védelmére vonatkozó információkérésére nem mindig válaszoltak, és az olasz egyház nem közölt teljes részleteket.
„Sok esetben… az áldozatok/túlélők arról számolnak be, hogy az egyház üres településekkel, performatív gesztusokkal és tartósan megtagadta az áldozatokkal/túlélőkkel való jóhiszemű kapcsolattartást” – áll a jelentésben.
A néhai Ferenc pápa által 2014-ben létrehozott Vatikáni Bizottságot több tagjának az évek során történő lemondása izgatta, és csak tavaly adta ki első éves jelentését.
XIV. Leó pápa, akit májusban választottak meg Ferenc helyére, többször találkozott a bizottság tagjaival, és kinevezte a csoport új elnökét, Thibault Verny francia érseket.
Az új jelentés, amely 2024-re vonatkozik és 103 oldalt ölel fel, a bizottság eddigi legtartalmasabb szövege, és gyakran bírálja az egyházi vezetést, anélkül, hogy megnevezne személyeket.
Fő témája a bántalmazások áldozatainak jóvátétel kérdése, de értékeli az egyház védelmi erőfeszítéseit is 22 országban és egy magas rangú vatikáni osztályon.
Kifogásolták az olasz együttműködés szintjét
A vizsgált részleg a Dicastery for Evangelization, egy kiterjedt szervezet, amely a legtöbb fejlődő országban az egyház működésének felügyeletéért felelős.
A jelentés szerint a dikasztériumnak csak egy tisztviselője van, aki felelős a védelemmel kapcsolatos kérdések kezeléséért. Azt is mondta, hogy a visszaélési esetekkel kapcsolatos munka más vatikáni osztályokkal való megosztásának tisztázatlansága „zavart és késedelmet okozhat a vizsgálatok megindításában és a panaszok kezelésében”.
Az új jelentésben értékelt országok között szerepel Olaszország, amely régóta katolikus bástya, amely lassan kezeli a papság által elkövetett visszaéléseket.
A jelentés bírálja az ország püspökeit, amiért nem működtek szorosan együtt a vatikáni bizottsággal, mondván, hogy a csoport által Olaszország mind a 226 katolikus egyházmegyéjének küldött kérdőívre csak 81 válaszolt. Ezzel szemben Dél-Korea, egy másik értékelt ország, 100 százalékos részvételt képviselt.
A visszaélések elleni bizottság az első a maga nemében a katolikus egyházban. Az áprilisban elhunyt Ferenc 12 éves pápasága során a papok által elkövetett bántalmazások elleni küzdelmet kiemelte, vegyes eredménnyel.
Olvassa el a beszámolót:
A világ egyes részein hiányos források: jelentés
Ferenc egyik fő reformja egy globális rendszer létrehozása volt a katolikusok számára, amelyek jelenthetik a püspökök által elkövetett visszaélések vagy leplezés gyanúját. A bántalmazás túlélői és szószólói további lépésekre szólítottak fel, beleértve a zéró tolerancia globális politikáját a bántalmazással vádolt papokkal szemben.
A csütörtöki jelentés bírálta a Vatikánt az átláthatóság hiánya miatt azzal kapcsolatban, hogy mikor távolítják el a püspököket hivatalukból visszaélésekkel vagy leplezéssel kapcsolatos kérdések miatt. A Vatikán ritkán indokolja meg a püspök elmozdítását, még a visszaélésekkel járó esetekben is, inkább csak annyit mond, hogy a pápa elfogadta a püspök lemondását.
„Az egyházi vezetők elszámoltathatóságának hiánya az áldozatok/túlélők által gyakran felvetett probléma” – áll a jelentésben. „A bizottság hangsúlyozza a lemondás és/vagy elmozdítás indokainak nyilvános közlésének fontosságát, ha a döntés visszaélés vagy hanyagság esetére vonatkozik.”
A jelentés emellett arra a következtetésre jutott, hogy „Közép- és Dél-Amerika, Afrika és Ázsia jelentős részének még mindig hiányzik a megfelelő dedikált forrás” a visszaélések túlélői számára.
