A mesterséges intelligencia űrbe helyezése úgy hangzik, mint a sci-fi rémálomde a Google egy kutatási törekvéssel gondolkodik az ötletről Projekt Suncatcher. Az ötlet az, hogy napenergiával működő műholdakon energiaigényes adatközpontokat állítsanak pályára, hogy azok a nap 24 órájában rendelkezésre álló korlátlan, tiszta energiával működhessenek. Ez mérsékelné a legcsúnyább A mesterséges intelligencia felhőalapú számítástechnikai vonatkozásai, mint például az olyan erőművek használata, amelyek hatalmas mennyiségű CO2-t bocsátanak ki a légkörbe.
A Project Suncatcher a szó szoros értelmében véve a Google-éhoz hasonló moonshot szokta csinálni gyakrabban. A keresőóriás a Tensor Processing Units-nak (TPU-knak) nevezett AI chipjeit napelemes műholdak fedélzetén szeretné pályára állítani. „A jövőben az űr lehet a legjobb hely az AI-számításhoz” – írta Travis Beals, a Google vezető igazgatója. „A megfelelő pályán egy napelem akár 8-szor termelékenyebb lehet, mint a Földön, és szinte folyamatosan termel áramot, csökkentve az akkumulátorok szükségességét.”
Elég annyit mondanunk, hogy az ötlet számos kihívást jelent. A naphoz való ilyen közelség a TPU-kat magas szintű sugárzásnak tenné ki, amely gyorsan leronthatja az elektronikus alkatrészeket. A Google azonban tesztelte jelenlegi chipjeit a sugárzástűrő képesség szempontjából, és azt mondta, hogy képesek lennének túlélni egy ötéves küldetést anélkül, hogy tartós meghibásodásokat szenvednének.
A Google Tensor feldolgozó egysége (Google)
Egy másik kihívás a nagy sebességű, „másodpercenként több tíz terabites” adatkapcsolat és a műholdak közötti alacsony késleltetés. Ezt a sebességet nehéz lenne elérni az űrben, mivel az adatok nagy távolságra történő továbbítása exponenciálisan több energiát igényel, mint a Földön. Ennek eléréséhez a Google szerint előfordulhat, hogy a TPU-val felszerelt műholdakat szűk alakzatokba kell manőverezni, esetleg „kilométeres vagy annál kisebb” távolságra egymástól. Ennek az lenne a további előnye, hogy csökkenti a műholdak megfelelő pozícióban tartásához szükséges „állomásmegtartó” tolóerő manővereket.
A meghatározó tényező azonban a pénz. A TPU-k világűrbe bocsátása nem tűnik költséghatékonynak, de a Google elemzése azt mutatja, hogy ez a 2030-as évek közepére „nagyjából összehasonlítható” lehet a földi adatközpontokkal (az energiahatékonyság szempontjából).
Míg jelenleg csak a előzetes kutatási dolgozatA Google azt tervezi, hogy a Project Suncatchert néhány kezdeti próbának veti alá. nevű céggel szövetkezett Bolygó „tanulási küldetésen”, hogy 2027-ig pályára állítsanak pár prototípus műholdat. „Ez a kísérlet azt fogja tesztelni, hogy modelljeink és TPU-hardvereink hogyan működnek az űrben, és validálja az optikai műholdak közötti kapcsolatok használatát elosztott ML (gépi tanulás) feladatokhoz” – írta a Google.
