A kubai kormány arra kényszeríti a kubai dolgozókat Kanadában, hogy a kanadai munkaadójuk által fizetett fizetésük nagyobb részét a kanadai munkaadójuk által kifizetett fizetésük nagyobb részét a CBC News-nak nyilatkozó két korábbi munkavállaló szerint küldjék el.
A Kubai Kommunista Párt arra is kötelezi polgárait, hogy vegyenek részt „politikai-ideológiai műhelymunkákon”, és számoljanak be a kanadai kollégákkal való kapcsolataikról, valamint korlátozzák mozgásukat és ellenőrizzék munkájukon kívüli kapcsolataikat – mondták a ketten.
A kubai kormány bérelkobzásának eseteiről korábban más országokban is beszámoltak, köztük Brazíliában, ahol a kubai orvosok pert indítottak, ami miatt A brazil bíró szerint ez a gyakorlat „rabszolgamunkának” minősült.
Kanadában körülbelül fél tucat kubai szakember dolgozik a kubai állami nikkelgyártó vállalat és a kanadai Sherritt International vegyesvállalataként, az altai Fort Saskatchewanban 30 éve működő kobalt- és nikkelfinomítóban. Köztük az üzemeltetés vezérigazgatója.
További négyen dolgoznak egy másik Sherritt-Cuba Niquel vegyesvállalatnál a Bahamák állambeli Nassauban, amely az Albertában finomított fémeket forgalmazza. Kanadai kollégákkal dolgoznak, fizetésüket kanadai dollárban kapják, és a két volt dolgozó szerint a bérüket is elkobozzák.
NÉZD | A kanadai kubai dolgozók azt mondják, hogy a kormányuk lefoglalta fizetésük nagy részét:
A kanadai kubai dolgozók azt mondják, hogy a kormányuk lefoglalta fizetésük nagy részét
Egy közös bányászati vállalkozás keretében Kanadába küldött kubai munkások embercsempészettel és kizsákmányolással vádolják kormányukat, mondván, hogy fizetésük nagy részét kénytelenek voltak átadni, így alig maradt elég a túléléshez.
A CBC News minden műveletnél beszélt egy korábbi alkalmazottjával, és mindketten azt mondták, hogy a külföldre küldött kubaiak bérelkobzása évek óta bevett gyakorlat.
Kanadai kormánytisztviselők azt mondták a CBC Newsnak, hogy az országban minden munkavállalót védenek a munkaügyi törvények. Az elszámoltathatóság rendszere azonban a panaszokra támaszkodik – amelyek a korábbi dolgozók szerint nagy kockázatot jelentenének a kubai alkalmazottakra nézve.
3 évtizedes működés
A Sherritt és a kubai kormány 31 éves megállapodása értelmében a kubai Moa városában ércet bányásznak, majd Halifaxon keresztül Albertába szállítják, ahol a kobaltot és a nikkelt finomítják.
A CBC News beleegyezett, hogy eltitkolja a kubai munkások kilétét, hogy megvédje a kubai családtagokat a megtorlásoktól.
A kubai születésű kutató, Maria Werlau a Kubai Archívum számára készített jelentésben dokumentálta a kubai kormány bérelkobzását, különösen a brazíliai, jamaicai és a közel-keleti orvosi küldetések során.
Ő és az egykori alkalmazottak azt mondják, hogy azok a kubaiak, akiknek szerencséjük van állást szerezni olyan demokratikus országokban, mint Kanada, a szabadabb életet csak megfigyelni lehet, nem élvezni.
Hűség tesztek
A Sherritt Kubán kívüli műveleteiben dolgozó kubaiak olyan szakemberek, akiket a kormány iránti hűségük miatt ellenőriztek – mondta egy korábbi alkalmazott, aki a Sherritt nassaui irodájából irányította a nemzetközi értékesítést.
Azt mondta, hogy a kanadai műveleteknél nagyon vágytak a munkákra, mert többet fizetnek, mint amennyit a dolgozók valaha is remélhetnének keresni Kubában, ahol napi három dollár átlag feletti fizetés.
Az egykori alkalmazott a kommunista párt tagja volt, és elmondása szerint sok kollégája is az volt.
Mindkét korábbi alkalmazott fizetési bizonylatokat és átutalási bizonylatokat nyújtott be Kubába, hogy alátámassza a nettó keresetük 84 százalékának elkobzásával kapcsolatos állításaikat. (CBC)
A másik alkalmazott, aki a Fort Saskatchewan-i finomítóban dolgozott, a CBC News-nak elmondta, hogy üdvözölte a hírt, miszerint egy sherritti „küldetés” miatt váltják őt.
„Kanadában általában három-négy évig maradhat. Legfeljebb öt egy szakember számára” – mondta.
A kubai kormány kezelte az összes dokumentumot, beleértve a kanadai W-1 többszöri beutazásra jogosító vízum megszerzését is.
Csúnya meglepetés
Amikor Albertába érkezett, a munkás megtudta, hogy fizetése meghaladja egy kubai szakember legmerészebb álmait: 89 000 dollár, plusz 15 000 dollár a tengerentúli munkáért.
Ám kellemetlen meglepetésben volt része az akkori, szintén kubai állampolgárságú vezérigazgatóval való első találkozáskor.
„A vezérigazgató veled ül, szemtől szemben, és azt mondja: „Ez így van: meg fogod keresni azt a fizetést, és le fogják engedni belőle a házad bérleti díját, a rezsit, például az áramot, a gázt és a vizet.”
A levonások elvégzése után a vezérigazgató folytatta: a dolgozónak az összes fennmaradó pénzt egy kubai számlára kell küldenie, és csak havi 460 dollárnak megfelelő összeget kell tartania, akkor körülbelül 620 dollárt.
„Ebből kell megélnie egy hónapot, és ebből fedeznie kell az összes élelmet és egyéb szükségleteit” – mondta a munkás.
A másik volt Sherritt-dolgozó azt mondta, hogy évi 100 000 dollár körüli fizetéséből jogosult volt havonta 500 és 584 dollár között tartani, ami a Bahamák magasabb megélhetési költségeit tükrözi.
Mindketten fizetési utalványokat és bizonylatokat nyújtottak át Kubába történő elektronikus átutalásokról, hogy alátámasszák a nettó bevételük 84 százalékának elkobzására vonatkozó állításukat.
„Amint megérkezik, ráébred, hogy ez meztelen bántalmazás. Úgy dolgozol itt, mint bármelyik kanadai, de csak nyomorult fizetést kapsz” – mondta a Nassauban dolgozó alkalmazott.
A volt alkalmazottak azt mondták, hogy jelentéseket és bizonylatokat kell benyújtaniuk az olyan kiadásokról, mint például a benzin, annak bizonyítására, hogy nem tartottak meg többet, mint a kubai kormány által engedélyezett kis része fizetésüknek.
Garázsárusító és élelmiszerbankok
A munkások mindketten azt mondták, küzdenek az életért.
„Nem tudtunk elmenni a Winners boltba, a Marshall üzletbe vagy a West Edmonton Mall-ba, mert ott nem lehetett vásárolni. Élelmiszereink nagy részét a Dollaramában vettük, ahol a legalacsonyabb árak voltak, minden mást pedig a garázsban vásároltunk” – mondta az albertai dolgozó.
Elmondta, hogy néhány kollégája a helyi élelmiszerbankra is támaszkodott.
A Bahama-szigeteki iroda dolgozója még nagyobb nehézségekkel szembesült a drága szigeten. Elmondta, hogy a kubai munkások tippeket osztottak meg azzal kapcsolatban, hogy hol lehet olcsón vásárolni, például élelmiszert, amelynek lejárt a szavatossága.
„Elmondhatom, hogy a kubaiak 100 százaléka elégedetlen emiatt, de erről nem beszélnének könnyedén a nyilvánosság előtt, mert a (kubai) nagykövetség kideríti” – mondta.
„Amint rájönnek, hogy ideges vagy, automatikusan lemondják a küldetésedet, visszaküldenek Kubába, és nem lesz több esélyed a távozásra. Vagy beletörődsz, vagy visszamész a városba, ahonnan jöttél, és rajtad lévő jellel, ami eléggé megnehezíti a dolgokat.”
A hazaküldéstől való félelem
A Fort Saskatchewan egykori munkása egyetértett abban, hogy a hazaküldéstől való félelem tartotta a legtöbb dolgozót a sorban.
„Ha panaszkodsz, a modus operandi, amit használnak, azt mondják, hogy részt kell venni egy találkozón Kubában. Kiadják a jegyet, visszamész, és soha nem térsz vissza.”
Werlau elmondta, hogy a dolgozók a kanadai fizetésük nagy részének elkobzása után is sokkal többet keresnek, mint amennyit a szigeten tudnának.
Azt mondta, hogy a kubai kormány „egy közvetítő, amely elkobozza a fizetést, és kiad egy másik ajánlattevőnek”, ami szerinte egy embercsempész szerepét tölti be.
„A kubai felügyelőnek megvan az előjoga, hogy bármely tagot bármikor visszaküldjön, és fegyelmezze” – mondta. „És az általuk adott szabályozási irányelvekben foglalt fegyelem nagyon kiterjedt.”
Azt mondja, hogy a megtorlás egyre kevésbé kiszámítható, mivel a Kommunista Párt az elmúlt években kezdte elveszíteni a hatalmát népe felett.
A párt hosszú karja
A Kubai Kommunista Párt a dolgozók szerint személyes és ideológiai ellenőrzést is igyekszik fenntartani a Sherritt vegyesvállalatokhoz küldött munkások felett.
„Nem kellene kapcsolatot kialakítanunk azokkal a kanadaiakkal, akikkel napi nyolc órát dolgozunk” – mondta az egyik munkás. „Munkán kívül nem köthetünk barátságot kanadaiakkal, és nem látogathatjuk meg őket. Ha egyetlen ember jön, nem köthet kapcsolatokat vagy nem eshet szerelembe.”
Azt mondta, hogy a dolgozóknak a vezérigazgató engedélyére van szükségük, hogy elhagyják Fort Saskatchewant, és nem engedték meg, hogy egyedül távozzanak. Azt mondta, hogy a többi kubai jelenléte gátló hatású, mivel a dolgozók soha nem tudják, ki jelentheti őket.
A párt megpróbálta korlátozni a külső információkhoz való hozzáférést is – mondta a bahamai vegyesvállalatban alkalmazott dolgozó: „Ha látják, hogy belép egy tiltott oldalra, mint a Miami Herald, vagy bármely olyan platformra, amely a kubai kormánnyal ellentétes cikkeket közöl, automatikusan észleljük.”
A rendszert nem Sherrit, hanem kubaiak vezették
A munkások azt mondták, úgy vélik, hogy egyes kanadai alkalmazottak Sherrittben tisztában voltak azzal, hogy kubai kollégáik bérét elkobozták. Az egyik azt mondta, hogy beszélt a kanadai felügyelőjének.
De azt mondták, hogy Sherritt nem vett részt a programban, ami „a kubaiak közötti ügy”, ahogy az egyik fogalmazott. Mindketten elismeréssel szóltak a kanadaiakról, akikkel együtt dolgoztak a Sherrittnél.
„(Sherritt) tegye a pénzt a számlájára, és maga az, aki az elektronikus átutalást végzi. Sherritt soha nem mondja, hogy ezt meg kell tennie. Aki rákényszerít, az a kubai vezérigazgató. Ez a kubai kormány.”
A Sherritt vállalati ügyekért felelős igazgatója, Tom Halton nyilatkozatában azt mondta a CBC News-nak, hogy minden olyan felvetés, amely Sherritt a bérelkobzás rendszerének része lehet, „hamis”.
„A Sherritt International Corporation komolyan veszi alkalmazottaink jólétét” – mondta. „A Sherritt betartja az összes vonatkozó kanadai törvényt és azon joghatóságok összes vonatkozó helyi törvényét, ahol működünk.”
A kubai külügyminisztérium és Kuba kanadai nagykövetsége nem válaszolt a CBC News kommentárkérésére.
Raul Castro volt kubai elnök, középen, Miguel Diaz-Canel elnök, balról negyedik és Ramiro Valdes, a kubai forradalom parancsnoka, jobbról negyedik, részt vesz a kubai forradalom júliusi kiindulásának 72. évfordulója alkalmából rendezett eseményen. (Ramon Espinosa/The Associated Press)
Kanada munkaadói visszaélésekre vonatkozó ellenőrzési rendszerét úgy alakították ki, hogy reagáljon a panaszokra. Azokban a helyzetekben, amikor az alkalmazottak félnek hatósági panaszt tenni, általában nincs nyilvánvaló mechanizmus a cselekvés elindítására.
A munkások szerint azonban a szövetségi kormánynak tisztában kell lennie a finomítóval kapcsolatos problémákkal, mivel sok kubai munkás távozott az ottani munkahelyéről, és sikeres menedékkérelmet nyújtott be.
Az Alberta Munkaügyi, Gazdasági, Kereskedelmi és Bevándorlási Minisztérium szóvivője azt mondta, nem érkezett hivatalos panasz a vegyesvállalatokkal kapcsolatban, és a külföldi munkavállalók a szövetségi kormány hatáskörébe tartoznak, hacsak nem szenvednek sérülést munkájuk során.
Az Immigration, Refugees and Citizenship Canada (IRCC) azt mondta, hogy „amíg Kanadában tartózkodnak, az ideiglenes külföldi munkavállalókra ugyanazok a foglalkoztatási normák, jogok és védelmek vonatkoznak a szövetségi, tartományi és területi törvények értelmében, mint a kanadai állampolgárokra és állandó lakosokra”.
Az IRCC szerint 2022 szeptemberében kiterjesztették a külföldi munkavállalók védelmét, és a legtöbbjüknek joga van munkáltatót váltani. A W-1 vízummal rendelkezőknek új munkavállalási engedélyt kell kérniük és meg kell kapniuk új munkáltatójuknál az új munka megkezdése előtt.
A minisztérium közölte, hogy az ideiglenes külföldi munkavállalók a hét minden napján, 24 órában hozzáférhetnek a bizalmas tippvonalhoz. „Minden beérkezett tippet felülvizsgálnak, és 48 órán belül megteszik a megfelelő intézkedéseket” – áll a közleményben.
Arra a kérdésre, hogy a szövetségi kormány tervez-e nyomozást vagy lépéseket tenni a vegyesvállalatokban részt vevő kubai munkásokkal kapcsolatban, a szóvivő azt mondta: „Az IRCC-nek nincs további hozzáfűznivalója a válaszunkhoz”.
