Ken Harries
A Palais des Nemzetek fenséges csarnokaiban, ahol a világ parlamenti vezetõi összegyûltek, hogy az emberiség szövetét fenyegetõ válságokkal birkózzanak, Nigéria szenátusának elnöke, Godswill Akpabio, egy viharban kovácsolt ember megnyomásával lépett fel a dobogóra, és úgy döntött, hogy egy új tanfolyamot ábrázol. A Parlamentek Hatodik Világkonferenciáján, amelyet a Parlisamentary Union (IPU) hívott össze, az Egyesült Nemzetek Szervezetével, 2025. július 29-től 31-ig, Akpabio szenátor címet adott: „Bátorság a jogalkotáshoz, a vezetéshez”.
A világosság kedvéért ez nem volt rendes beszéd. Ez volt az ellenálló képesség manifesztuma, a parlamenti felhívás a turbulencia megoldássá történő átalakítására, és egyértelmű jele volt, hogy Nigéria magabiztosabb szerepet játszik a globális kormányzás kialakításában. Akpabio szavai messze visszatükröződtek az Egyesült Nemzetek Komplexumának impozáns falain, és a kontinensek között visszhangzottak, amikor a parlamentek egyértelmű felhívása, hogy a béke, az igazságosság és a megosztott jólét építészekként emelkedjenek fel.
Nigéria számára ez nem csupán a harmadik számú állampolgár egy újabb címe volt az ország politikai vezetésének a sorrendjében. Ez egy ellenálló képesség, a vezetés kihirdetése és a merész bejelentés volt, hogy Afrika legnagyobb demokráciája készen áll a globális napirend kialakítására. Az ékesszólás védjegykeverékével, a nigériai pragmatizmussal és a falu idősebb melegségével, a szenátus elnöke, Akpabio a bizonytalanság korában a jogalkotási bátorság jelzőjeként megerősítette Nigéria helyét.
Hirdetés
Jogalkotás a kemencében: Nigéria bátorságának esete:
Az Akpabio olyan képekkel kezdte, amelyek mind a Nigéria kísérleteit, mind a diadalát rögzítették. „Egy olyan nemzetből származom, amely tüzet szenvedett és hamuból feltámadt” – mondta a The Gatheringnek, hangja az élmény élményének meggyőződésével. Beszélt olyan népről, akik „zavartan találják meg a zavarokat, és viharokon és durva időjárásokon keresztül vitorláznak”, olyan szavak, amelyek tudják, hogy a nemzetek által a konfliktusok, az éghajlatváltozás és a gazdasági instabilitás által egyformán büntetéssel rendelkező delegációk bólintása.
A siralomtól távol, ez a hátrányok merész kerete volt. „Nem az a tény, hogy mi szembesülünk, hanem az, hogy miként emelkedünk fel” – jelentette ki Akpabio, és egy akkordot ütött fel a közönség számára, aki reményt keres a zavar korában. Ezután Nigéria jogalkotási nyilvántartását bizonyította, hogy a bátorság több, mint a retorika.
A kézi fegyverek és a könnyű fegyverekről szóló törvény, valamint a terrorizmus megelőzésének és tilalmi törvényének ellenőrzését kiemelték a bizonytalanság ellen. Ezek nem voltak elkülönített intézkedések, de amint Akpabio szenátor állította, a fejlesztés alapja. A terroristák – jegyezte meg – kihasználja a szegénységet és az elmozdulást. Ennek kezelése érdekében Nigéria Szenátusa párosította a biztonsági jogszabályokat olyan társadalmi reformokkal, mint például az iskolán kívüli gyermekek oktatási törvénye, amelynek célja az ország hatalmas ifjúsági népességének biztosítása, amely több mint 130 millió embert jelent, nem pedig felelősségvállalássá.
Hirdetés
Refrénje: „A viharban törvényt, a kemencében való reformot és a bátorsággal vezetünk” címének szívverése lett.
A biztonságon túl a szenátus elnöke támogatta az innovációt és a befogadást. A 10 éves nemzeti digitális stratégia és az induló törvény feloldja az úgynevezett „Potenciális Long ketrecben a szegénység által”, és kibővített hitelt, digitális képzést és lehetőségeket kínál egy olyan generáció számára, amely egyébként elmaradhat. „Fiatalságunk nem felelősség, hanem mentőképesség” – jelentette ki, és tapsot húzott Afrika és Ázsia delegációiból.
Hangsúlyozta, hogy a beilleszkedés már nem tárgyalható. A nem túl fiatal az ACT működtetéséhez megnyitotta Nigéria politikai terét egy új generációba, míg a nemi kvóták azt javasolták, hogy a nőket és a fogyatékossággal élő személyeket a perifériáról a döntéshozatal központjába helyezzék. „A befogadásnak, nem a kizárásnak kell lennie a szokásosnak” – ragaszkodott hozzá Akpabio, és összehangolta Nigériát az IPU globális küldetésével, hogy megszüntesse a demokrácia rést. Egy konferencián, ahol a Parlament női előadóinak 15. csúcstalálkozóját nemrégiben fejezték be, ez az elkötelezettség különös rezonanciát hordozott.
A cselekvésre ösztönzés: A multilateralizmus újraképzése a globális haladáshoz:
Ha az Akpabio beszédének első fele Nigéria hazai ellenálló képességét ünnepelte, a második félidőben megkérdőjelezte a globális rendet, hogy egyenlő bátorsággal járjon el.
A konferencia témájával, a „Világ zavarban: Multilateralizmus a béke, az igazságosság és a jólét mindenki számára” című hangzással, a hangot meghatározva, megdöbbentő világossággal átvágta a diplomáciai platitudatok ismerős ködét. “A multilateralizmusnak nem szabad retorikává válnia. A határozat mozgásának kell emelkednie” – mondta. Szavai éles, mint egy penge.
Akpabio sürgette a parlamenteket, hogy lépjenek túl az ünnepi szerepeken, és váljanak „békeépítészekké”, akik „parancsot kapnak, nem csak összehívnak”. Három oszlopot fektetett a multilateralizmus újraképzésére.
Először is, a megoldásoknak lokálisan gyökerezőnek kell lenniük, mégis globálisan relevánsak. Nigéria regionális biztonsági csúcstalálkozóit, amelyek összehozza a kormányzókat, a hagyományos uralkodókat és a biztonsági ügynökségeket, a fegyverkereskedelem, a banditika és a szeparatista agitáció kezelésének modelljeként említik az alulról felfelé irányuló intelligencia révén, nem pedig a távoli politikai dokumentumok révén.
Másodszor, a fenntartható fejlődési célokat kötelező érvényű jogalkotási szerződéseknek kell tekinteni. Nigéria erőfeszítéseit, az adóreformoktól és a legszegényebb háztartások számára az oktatási kölcsönökig és a szakképzésig terjedő készpénz -átutalásoktól, nem hazai lábjegyzetekként, hanem a gyakorlatban megtisztelt globális kötelezettségvállalásokként mutatták be.
Harmadszor, Akpabio kiváltotta az úgynevezett kárpit elvét: „Amikor az emberiség egyik sarkát konfliktus vagy igazságtalanság szakítja el, az egész anyag gyengült.”
Egy költői virágzás volt, amely meghaladja a határokat, emlékeztetve a Közgyűlésre, hogy az éghajlatváltozás, a fegyverek áramlását és az ifjúsági munkanélküliség nem oldható meg elszigetelten működő nemzetek által. Felhívása, hogy a jogalkotók „nemcsak a szerződésekbe, hanem a kitartással is kötik a jövőnket”, rousing tapsot váltottak ki. Kihívás volt az, hogy túllépjünk a porgyűjtő állásfoglalások kidolgozásán, és inkább a célok paragonjaivá váljanak a döntő vezetéshez éhező világban.
Nigéria jogalkotási eredményeinek bemutatása a globális színpadon:
A szárnyaló retorika alatt stratégiai altextus alatt áll. Nigéria nem volt elégedett a részvételre; Kész volt a vezetésre. A terrorizmus, a szegénység és a gazdasági volatilitással szembeni jogalkotási eredmények bemutatásával az Akpabio Nigériát a Globális déli gondolatvezetőjeként helyezte el. Az „Igazságosság mindenki számára” iránti fellebbezése az egyenlőtlen erőforrások és fegyverek exportjának mutató kritikáját hordozta, amelyek a fejlődő nemzetek konfliktusait ösztönzik, ami a nyugati hatalmak diplomáciai kihívása, nem pedig a Rancor.
A pillanat szimbolizmusa félreérthetetlen volt. Nigéria közel hat évtized után 2023 -ban visszatért az IPU Végrehajtó Bizottságába, és az Akpabio az előkészítő bizottság húsz tagja közé tartozik, amely kialakítja a jövőjét. A megfigyelők helyesen látják jól fogadott genfi kirándulását, mint a még nagyobb nemzetközi szerepek önéletrajzát. Ahogyan az egyik küldött megjegyezte: „Akpabio nem csak Nigériáért beszélt. Beszélt minden olyan nemzetért, amely küzdött a káosz előrehaladásának átalakításáért.”
Nigériai etoszja, a bájjal kötött ellenálló képesség, egyedülálló ízt adott a beszédnek. Üdvözlete „a Szenátusból és Nigéria ellenálló embereiből” kevésbé volt protokoll és inkább egy nemzet büszke nyilatkozata, amely akkor sem volt, ha a bajok rengeteg. A „hamuból” való felkeléséről és a „durva időjárási időn” való vitorlázás metaforái a Lagos Trader vagy a Kano Farmer szellemét idézték elő: alkalmazkodóképes, nem hajlandó, és soha nem remény nélkül. Ez a relativitás biztosítja, hogy szavai nemcsak Genf polírozott küldöttségeivel, hanem a Maiduguri, Port Harcourt és Onitsha állampolgáraival is visszhangoztak, akik benne látták, hogy tükrözik saját küzdelmüket és elszántságukat.
Ahogy a konferencia bezárt, egy kérdés elhúzódott: vajon a világ parlamentjei figyelnek -e vagy megmaradnak, amint figyelmeztette: „A status quo írástudói”?
Nigéria esetében az Akpabio szenátor genfi triumphja több, mint szimbolikus. Ez egy mérföldkő az ország felemelkedésében, mint a globális kormányzás következményeinek hangjaként. Maga a Szenátus elnöke számára ez egy örökölt pillanat volt, amely mind a parlamenti diplomatának, mind a kontinentális következményes államférfiaként megerősítette.
És amint emlékeztette a világot, megrázkódtathatatlan meggyőződéssel: „A viharban törvényt, a kemencében reformálunk és bátorsággal vezetünk.”
• Ken Harries ESQ fejlesztési kommunikációs szakember.
