|
John Fowles: A lepkegyűjtő
|
|
Nagy unalmamban olvasni akartam valami nem túl komoly könyvet, ne legyen hosszú, ne legyen híres. Ezekkel a gondolatokkal vettem le a polcról ezt a könyvet. Mit ne mondjak megdöbbentett. Hosszúnak nem hosszú, de igencsak komoly, és szeretném, ha híres lenne. Egy lepkegyűjtőről szól (mondjuk ezt a címből is kitaláltam), egy gyönyörű lepke elfogását írja le naplószerűen. Ez a lepke pedig egy szép lány, akibe halálosan (!) beleszeret. Már a gondosan eltervezett emberrablás is beteg(es) elmére vall, hát még a |
|
|
hogy fogva tartja, tulajdonképpen lelkileg, iránta érzett szerelmével terrorizálja, megbizonyosodhatunk róla, hogy a férfi nem normális. Pedig egészen hétköznapinak tűnik. No a kalickába zárt madárka (pillangó?) is kicsit furcsa. Különös kapcsolat kezdődik tehát fogoly és fogvatartója között, melyet néhol átsző a hatvanas évek angol politikája. Leginkább vitáikból tűnik ki, hogy mennyire ellentétesek nézeteik aktuálpolitikai kérdésekről. Ezeket az ellentéteket tetézik a szökési kísérletek, veszekedések, betegségek és az egyoldalú szerelem. És az már nem is okoz meglepetést, hogy a könyv tragédiával végződik. Hogy milyen tragédiával, na az meglepő. Érdemes elolvasni, külön érdekessége a műnek, hogy első felében a férfi főhős meséli el a történetet, második felében pedig megtudhatjuk, mit érzett a női szereplő fogolyként. Leginkább megdöbbentő volta miatt csak erősebb idegzetűeknek ajánlom, nekem okozott néhány rémálmot (persze nekem nincsenek kötélből az idegeim). |
|
