A méltán híres meseíró 1805-ben született Dániában művelt, szívesen olvasó csizmadia gyermekeként. Szegény családból származott, édesapja korán meghalt, de jelentős örökséget hagyott fiára; könyveket, és a könyvek szeretetét.
Kevesen tudják, de Andersen nem meseírónak készült, kortársai között elismert drámaíró, költő volt. Csak 30 évesen kezdett meséket írni, így javítva pénzügyi helyzetén. Ennek ellenére élete során 156 mesét írt, a közönség pedig kitörő örömmel fogadta. Először őt is meglepte a hirtelen jött népszerűség, de hamar megszokta, hogy királyokkal találkozik, és őt tartják a világ leghíresebb dán írójának.

Meséi máig nagyon népszerűek, olyannyira, hogy némelyik már mint népmese él bennünk, sokan nem is tudják, hogy egy Andersen-meséről van szó. Ki ne olvasta volna "A rút kiskacsa" , "A király új ruhája" , "A derék ólomkatona" mesélyét?
Ha máskor nem is, most üljünk le, és olvassunk el egy Andersen-mesét, mosolyogjunk, vagy sírjunk rajta, emlékezzünk a nagy mesélőre.