Tegyük félre egy pillanatra a tudományt, a tudományos magyarázatokat, és nézzük hogy gondolkodtak az emberek régen e gyönyörű évszakról.

Egy Seneca által leírt mítosz szerint fiútestvérek éjjel-nappal üldöztek egy, a területükre be-betörő óriásmedvét. Sikerült végre megölni a medvét, akinek vére az égből lecsöpögve pirosra festette a fák leveleit. A testvérek ezután megsütötték az állat húsát, akinek lecsöpögő zsírja a többi levelet aranysárgára és narancsszínűre változtatta.

Hogy miért jön a nyárra tél, egy mongol monda például így meséli el:

Mikor a Tejtenger még csak tócsa volt, mikor a Szümber-hegy még csak halom volt, akkor mérkőzött meg egymással Hideg apó és Meleg apó. Így szólt Hideg apó:
- Kilenc napon át fagyasztom a világot. Hadd látom, föl tudod-e olvasztani utána?
- Én pedig nyolc nap alatt megolvasztom a havat, jeget, s víztengert teremtek belőlük. Biztos nem tudod kivédeni az én forróságomat - mondta Meleg apó. A fogadás tétje az volt, hogy a győztes hatalmába kerítheti a vesztest.
Hideg apó kilenc napon át támasztott hóvihart és sosem volt hideggel, jégpáncéllal vonta be a Földet. Majd alkotott egy óriási bikát, hogy az védje meg a jegét. Meleg apó nyolc nap alatt létrehozta a napot, s a nyolc világtáj felől sütötte a Földet, amely a nyolcadik napra víztengerré változott.
Mikor megnézte, hol maradt még jég, hát, az óriás bika tömör patái alatt talált még belőle: két mellső lába alatt alakult ki a jeges Déli Sark. Meleg apó megdühödött, s a bika tömör patáját kettéhasította. Azóta van páros ujjú patája a marhaféléknek.

Mivel a két apó ereje egyenlő volt, fölosztották maguk közt az esztendőt, azóta váltja egymást a nyár és a tél.


Szerkesztette : Nikka

Forrás:
www.mno.hu