Három mérkőzés, három sima győzelem - ez a magyar nőikézilabda-válogatott mérlege Kongó ellen. A két fél 1999-ben és 2001-ben is egy csoportban szerepelt, a felek Nimes-ben ismét összemérhetik erejüket. Az esélyek egyértelműek: csak Magyarország nyerhet.

A Kongói Köztársaság (vagy más néven Kongó-Brazzaville) Afrika egyik legkomolyabb kézilabda-kultúrával rendelkező országa. Az egykori francia gyarmatbirodalom része 1960-ban vívta ki a függetlenséget, de húsz évvel később a nőikézilabda-együttes már részt vett a moszkvai olimpián, ahol 30-10-re kapott ki Magyarországtól.

2001-es olaszországi vb-n is: a gjöviki jégcsarnokban 39-17-re, Meranóban 35-15 nyertünk. (Érdekesség, hogy Kongó harmadik vb-részvétele is kapcsolódik Magyarországhoz, ugyanis a csapat az 1982-es, budapesti világbajnokságon is pályára lépett és minden meccsét elveszítve a 12., utolsó helyen zárt.

A csapat edzője az a román Gheorghe Ionescu, aki korábban nemcsak a Vilcea női, és a Steaua férficsapatát edzette (volt játékosai között ismerőseket találhatunk az exgyőri Simona Gogirla vagy éppen a jelenleg Szegeden légióskodó Iulian Stamate személyében), de sokáig román válogatottnál is dolgozott.

Segítette Bogdan Macovei munkáját az 1990-es, koreai vébén, de itt volt az 1995-ös magyar-osztrák közös rendezésű eseményen is - a csapat mindkétszer a 7. helyen zárt. Érdekesség, hogy a jelenlegi román kapitánnyal, Gherorghe Tadicivel is együtt dolgozott, az 1994-es, németországi Eb-n ketten segítették 10. helyhez az együttest.

A jelenlegi keret átlagéletkora 26 év, s a szűkös válogatási lehetőségekre jellemző, hogy a csapatban heten (Patricia Yende, Ngamabana Menet, Ndona Bassarila, Leontine Kibamba Nkembo, Aurelle Itoua Atsono, Ngampika Ngayoulolo, Mouakale Okombi) játszottak a 2001-es összecsapáson is.
origo